Dobra vert tehenészet

Évek óta fejlesztik a gazdaságot. Tudom, hogy hitelből ugyan, de még akkor kezdték, amikor az európai uniós csatlakozás hazai szakmai propagandanyelvezetében nyerésre állt a tejtermelés. Vettek hát telepet, tehenet, tejkvótát. Hatszáz tehenük extra minőségű tejével beindult a verkli: fizették a kölcsönt meg a kamatokat. Jutott is, maradt is.
Bő két esztendeje bekövetkezett a fordulat: egyszerre csak sok lett a tej, még a csapból is az országosan négyszázmillió liter felesleg folyt. Képletesen persze, mivel viszonylag kevés, évente és fejenként alig több mint százhatvan liter fogy belőle, beszámítva a sajtot, joghurtot egyebeket is. Úgyszólván egyik napról a másikra problémás ágazattá vált a tejtermelés.
A zömében multinacionális cégek kezében lévő tejipari vállalatok a felvásárlási árat a korábban kialkudott literenkénti 72 forintról jelentősen, hatvan forint körülire csökkentették. A piac szabályozására hivatott kvótát tíz százalékkal mérsékelték, miközben az aszályos 2002. és 2003. év szerény termése nyomán duplájára ugrott a takarmányok ára. Ekkor szembesültek először az európai túltermelés és a világszerte tapasztalható verseny hatásaival - és nem utolsósorban saját fogyatékosságaikkal - a hazai tejtermelők.
Időközben, 2004. május 1-jétől Magyarország is része lett az Európai Unió 450 millió lakost - s egyúttal élelmiszer-fogyasztót - számláló egységes piacának. Tovább színesedett a már korábban is tarka kínálat. S minthogy sántít a hazait előnyben részesítő vásárlói magatartás, többségünk - meglehet kényszerből, de - az árcédulát nézi. Tejből és tejtermékekből is azt részesíti előnyben, amelyiken vékonyabban fogott a tinta. Erre mindmáig rájátszanak a kereskedők. Megjelentek az eredetit utánzó, ám annál silányabb és olcsóbb tej-, tejföl-, sajtutánzatok. A feldolgozás melléktermékéből, a savóból, növényi zsiradékból készülnek, s a valódi tehéntejből gyártott, jó minőségű, de drágább termékek elől szívják el a vásárlóerőt.
{p}
A piacvédelmet sürgető kezdeményezések elől - olyan ürüggyel, hogy "nem mi vagyunk az illetékesek" - kitérnek a különféle hatóságok. Miért éppen ők keveredjenek vitába a multikkal? A fogyasztás torzulásának, a növekvő importnak - pontosabban az egységes közösségi piac kiteljesedésének - köszönhetően körvonalazódni látszik egy új jelenség a termelés első vonalában. Számos, magyar viszonylatban nagynak számító, ötszázas-hétszázas állományú tehenészet évről évre veszteségesen zár. Hiába a nyolc-tízezer literes, kifejezetten jónak mondható éves tehenenkénti termelés, hiába az extra minőség. Tavaly a Felső-Bácskában nem egy ilyen tejtermelő telep literenként tíz forint veszteséget könyvelt el 64 forintos felvásárlási ár mellett. Negyven-hetven millióra rúg az éves deficit - mondják, s ezt többségüknél még tőke- és kamattörlesztés is megfejeli.
Miből egyenlítik ki a veszteséget? - adódik a kérdés. Más ágazatok jellemzően a növénytermesztés nyereségéből, vagy pedig a vagyon eladásából - így a válasz. Értékesítik az utánpótlásra szánt vemhes üszőket, így aztán havonta húsz-harminc darabbal gyérül a tehénlétszám. Ráadásul az állattartó telepeknek néhány éven belül teljesíteniük kell(ene) a szigorú uniós környezetvédelmi követelményeket is. Magyarán: busás összeget, több százmillió forintot kellene költeniük például az istállótrágya szakszerű elhelyezésére. Ha ez így van, akkor jobb, ha becsukják a boltot. Ezt a "luxust" már tényleg nem képesek elviselni az eleve anyagi, technikai és támogatási hátránnyal induló hazai termelők.
Eljutottunk tehát az idézett hirdetéshez. Csakhogy ki lesz a vevő, és milyen áron? A reális piaci ár egy-egy telep összes épületét és műszaki berendezését s természetesen az állatokat is beszámítva közelíti a tehenenkénti egymillió forintot. Legalábbis így kalkulálnak az eladók, ám tisztában vannak vele: bizonytalan üzletre hazai vevőnek nincs ötszáz-hétszázmillió forintja. Ezért gondolkodnak olyan külföldi, uniós tagországbeli vásárlóban, akinek otthon még fizetnek is azért, hogy a nagy állatsűrűséggel terhelt Hollandia vagy Dánia környezetterhelését csökkentse.
Lehet, hogy a csodában erősen bízók seregével találkoztam a minap a magyar tejúton.
{p}
Tejár-verseny
- Tavaly 1,55 milliárd liter tejet vásárolt fel a tejipar, ami kilenc százalékkal kevesebb a 2003-as mennyiségnél - közölte érdeklődésünkre Sirman Ferenc, a Tej Terméktanács ügyvezetője.
Amióta 2003-ban megszűnt - a folyamatosan emelkedő - literenként 72 forintos irányár nyújtotta védettség, azóta kíméletlen a verseny. Jó helyzetben az igazán nagy, ezer tehénnél többet fejő tehenészetek és a költségeiket rugalmasan alakító húsz-ötven tehenes kisüzemek vannak. Minthogy az Európai Unió - az USA-hoz, Ausztráliához vagy Új-Zélandhoz képest - versenyképtelen a tejtermékek világpiacán, ezért majdnem mindegyik tagországban csökken a tej ára és az uniós export utáni visszatérítés is.
- Nálunk 2005 első negyedében literenként 67 forint körüli az ár, szemben az egy évvel korábbi 61-62 forinttal - tájékoztatott bennünket Sirman.