Homokháti sivatag

Évek óta vízhiánnyal küzd a térség, fokozatosan csökken a talajvíz szintje, kiszáradnak a kisebb tavak, néhol holdbéli tájjá változnak a hajdan virágzó területek, már-már teljesen ellehetetlenül a mezőgazdasági termelés, a gazdálkodóknak új utakat kell keresniük az életben maradásért. Nem nézhetik tétlenül a folyamatot a tudósok sem. Az Alföldön a Homokhátság megmentésének ügye a Vásárhelyi terv után a legfontosabb kérdés.
Folyamatosan készülnek tanulmányok a kritikus vidék helyzetéről és jövőjéről. A szakemberek ezekben a napokban alakítják ki végleges álláspontjukat a Homokhátság megmentéséről. A legutóbbi vitaanyagot Csatári Bálint, az MTA Alföldi Tudományos Intézetének igazgatója készítette. Kívánatosnak tartaná, hogy egy európai jelentőségű integrált vidékfejlesztési és vízgazdálkodási homokhátsági program szülessen, melyet be kellene sorolni a második nemzeti fejlesztési terv elképzelései közé. Elengedhetetlen a térség önkormányzatainak összefogása is, leginkább egy tervező-fejlesztő szervezet működtetését vállalhatnák e célért.
Glatz Ferenc akadémikus, a Nemzeti Föld- és Vízgazdálkodási Stratégiai Bizottság elnöke még tavaly ősszel pontos helyzetfelmérést és határozott helyzetelemzést szorgalmazott, mivel további hosszú vitáknak nincs értelmük. Novemberben három eseti bizottság jött létre, hogy írásos tanulmányt készítsen a Homokhátsággal kapcsolatos vízügyi, társadalmi és finanszírozási kérdésekről. Az eddigi információk összegzése után most már a döntéshozók elé kell tárni a lehetőségeket és teendőket tartalmazó közös programot, és mielőbb el kellene indítani a gyakorlati munkálatokat.
Elméleti síkon tehát minden megy, mint a karikacsapás. Közben pedig vészesen telik az idő. Bizony hosszú-hosszú évek teltek el, amióta először bekerült a Homokhátság ügye a parlamentbe. Hogy pénz nélkül nem megy? Állítólag anyagi forrásokat is találtak már. Ideje volna tehát nekilátni, nehogy késő legyen, s azoknak legyen igazuk, akik a Duna-Tisza köze teljes elsivatagosodását jósolták meg.