Károlyi gróf öröksége

Tavaly év végén összesen 91 milliárd forint agrárhitellel az integrált takarékszövetkezetek piacvezetők voltak a magyar mezőgazdaság finanszírozásában. Összesen mintegy ötszázmilliárd forintot tesznek ki a kölcsönök. Az agrárfinanszírozás kockázatát egyébként a kereskedelem és az ipar után a harmadik helyre sorolják, hiszen a helyben lévő takarékok jól ismerik a zömében kis- és őstermelőkből, valamint családi gazdaságokból álló ügyfélkörüket.
Csicsáky Péter, az egyetlen magyar tulajdonú pénzintézet, a Takarékbank Rt. vezérigazgatója mindehhez hozzáfűzte: egy olyan ágazat, amelyben vissza-visszatérően támogatásokért tüntetnek, nem nagyon nevezhető kockázatmentesnek. Tavaly a takarékszövetkezetek is bekapcsolódtak a területalapú támogatások előfinanszírozását szolgáló, kormányzati közreműködéssel zajló faktorálásba. A 46 milliárd forintból hetven-nyolcvanezer ügyfelük számára több mint 14 milliárdot hasítottak ki, majd' minden harmadik forintot tehát.
A faktoringnak mint a jogos és nem lejárt számlakövetelések meghitelezését lehetővé tevő pénzügyi műveletnek egyébként az Európai Unió utólagos kifizetési rendszerében most jön el igazán az ideje. Az OTSZ szerint azonban a megfelelő díjért nyújtott áthidaló kölcsön csak akkor vonzó a termelőknek, ha "védett". Vagyis hogyha tartozásaik megfizettetésére nem emelheti le számlájukról valamilyen más intézmény vagy vállalkozás.
Az uniós csatlakozással az elmúlt évben alapvetően megváltozott a mezőgazdaság hitelezése, hiszen megszűnt az éven belüli lejáratú, a fizetőképesség biztosítására szolgáló, államilag támogatott zöldhitel. Jelenleg a takarékszövetkezeti agrárhitelek több mint háromnegyede közép- és hosszú lejáratú. Az OTSZ kedvezőtlennek ítéli a gyakori kölcsönakciók nyomán "átforgatott", ezért más-más néven futó, de évek óta a mezőgazdasági üzemek előtt görgetett hiteleket. Úgy véli, a bankrendszer nem oldhatja meg az agrárium gondjait.
A 153 integrált takarékszövetkezet országosan csaknem ezerhétszáz fiókot működtet, minden második hazai településen jelen vannak tehát. Ennek gyökerei a XIX. század végére nyúlnak vissza, ekkor alapította elődjeiket, a hitelszövetkezeteket gróf Károlyi Sándor. A kiterjedt hálózatra büszkék, de Kiss Endre szerint ez egyúttal rontja jövedelmezőségüket. A koncentráció feltartóztathatatlanul megindult, a jövő év végéig akár harminccal is csökkenhet a takarékszövetkezetek száma. Ennek ellenére az egyedülálló fiókhálózat az érdemi vidékfejlesztés pénzügyi szolgáltató háttere lehetne - ám az egymást követő kormányzatok, megfelelő programok híján, csak módjával építenek rájuk.