Hol marad a lélek?

- Ha hívnak, elmegyek én bárhová hirdetni az igét. Kulcskérdésnek tartom a helyi közösségek felébresztését Csipkerózsika-álmukból - válaszolta Jávor. Az az ember, aki maga és családja életmódjának gyökeres átalakításával is igyekszik az általa helyesnek vélt példát felmutatni. Az idén ősszel már egy nógrádi falucska - ahogyan fogalmazott: vízből, energiából egyaránt önellátó - családi házából indul munkába.
Pedig nem szívderítő dolgokról beszélt, épp ellenkezőleg: zsákutcás világunk veszélyeit szedte csokorba a vidékfejlesztés megszállottja. Üres fordulatok nélkül, őszintén. Ez tetszett a hallgatóságnak. Figyelő tekintetek, csillogó szemek nyugtázták például a költői kérdést: "Mit szólnának hozzá, ha vidékpolitikája lenne végre Magyarországnak?" Enélkül ugyanis érdemi vidékfejlesztés sincs. Holott ez lehetne a globalizáció rosszabb hatásainak egyik ellensúlya.
A szavakban hirdetett vidékfelzárkóztatásról például az utóbbi másfél évtizedben kiderült, hogy mézesmadzag volt csupán. Nemhogy csökkent volna, éppenséggel nőtt a különbség a fejlődő és a leszakadó települések, kistérségek és régiók között. Az ok egyszerű: ahol a pályázatok elbírálásakor előnyben részesítik a nagyobb saját erővel és jobb banki kapcsolatokkal rendelkező ügyfeleket, ott a szegényebbek csak lógathatják az orrukat.
Akkor mégis mi az esélyük, hol találnak kapaszkodót a vidékiek? Egy biztos: senki nem fogja megoldani helyettük a gondjaikat. Egy francia eredetű betűszóval elkeresztelt program, a remélhetően rövidesen országosan induló LEADER éppen ezt szolgálja: a terveket, a tennivalókat fogalmazzák meg és hagyják jóvá helyben, s ezekhez a kész ajánlatokhoz könnyebb aztán anyagiakat is szerezni. A siker íze pedig új tettekre sarkall. Olyan ez, mint a jó hangulat: jobban esik ilyen közegben minden, emlékezetesebb a tej, a kenyér vagy a kávé zamata is. Mert benne van a lélek és a szellem, ami annyira hiányzik a mai, pénzközpontú világból.
Vajon lehet-e visszafelé forgatni az idő kerekét? - kérdezheti joggal egynémely kitételről a Tisztelt Olvasó. Nyilvánvalóan nem. De másként, egymásra jobban figyelve talán igen. Mint ahogyan a példabeszéd szerint két felebarátnak volt egy-egy krajcárja. Cseréljük ki, indítványozta egyikük. Megtették, mégsem sokra mentek vele, hiszen pénzük nem szaporodott. Gondolataikat egymásnak adva azonban jobban jártak: sajátjuk mellé kaptak egy újat a másiktól. Szellemiekben gyarapodtak tehát.