Lekvárium

Szatmár, de általában véve a Felső-Tisza vidéke, ideértve a történelmi Ungot, Ugocsát, Bereget, Máramarost is, valamikor az ország gyümölcsöskertje volt. Tömérdek alma, körte, dió termett erre, de legfőképp szilva. A szilváknak is sokféle fajtája volt - duránci, berbencei, veres, paradicsom-, macskatökű -, ám egyikből sem volt annyi, mint a penyigeiből. A más néven "nemtudom" szilvának is nevezett, hamvaskék, rigótojásnyi, igen magas cukortartalmú, éretten csaknem teljesen magvaváló gyümölcsöt a szatmáriak, beregiek az Úr egyik legnagyobb ajándékának tartják.
Igazi hungarikumok ezek, s a hagyományainkat joggal féltők legnagyobb örömére újabban egyre többen érdeklődnek irántuk. A régi aszalók, füstölők, kemencék azonban az utóbbi évtizedekben e tájon is alaposan megfogyatkoztak, így igen nagy szerencse kellett ahhoz, hogy a kíváncsi turista mindent egy helyen megtaláljon.
Látták ezt természetesen a névadó faluban, Penyigén is, ahol a múlt évben aztán nagyot léptek, hogy változtassanak rajta. Az önkormányzat megvásárolt egy megroggyant, de még düledezőfélben is impozáns parasztházat, s hozzákezdett megmentéséhez. Tervét komoly pályázatokkal alapozta meg, s - hála a különféle támogatásoknak is - az elhagyott házat nemcsak felújította, de különféle gazdasági épületekkel ki is bővítette, és pár hónapja felavathatták itt a lekváriumot. A másként lekvárháznak is nevezhető épületegyüttes valóságos szilvamúzeum, ahol a lekvárfőző rézüsttől a gyümölcsmosó kádig mindent megtekinthet az ember. S ha igazán akarja, még szilvalekvárt is vásárolhat helyben.
A lekvárium már ma is kedvelt turistacélpont Szatmárban, a penyigeiek pedig további lépéseken törik a fejüket. Mint Kőrösi Miklósné polgármester elmondta, a lekvárház portáján egy fajtagyűjteményt, afféle kis szilva génbankot is létre akarnak hozni. A faluban fellelhető összes szilvafajtát behozzák majd a kertbe. A legtöbbet persze a nemtudom, vagy igazi nevén a penyigei szilvából ültetnek.