Nyájban a juhászok

Ma a termelői csoportokba tömörülő juhászatok tartják a hazai anyajuhállomány egyharmadát, de arra számítanak, hogy ez a kör hamarosan bővülni fog, mondta Rádli József, az egyesület elnöke. Tapasztalata szerint, hiszen ő maga is juhtenyésztéssel foglalkozik Taliándörögdön, az elmúlt évtizedben a juhászatot számos sérelem, mellőzés érte. Nem egyeztettek a juhászokkal az őket érintő rendeletek megalkotása előtt, és kimaradtak a pályázati programok fejlesztési lehetőségeiből. Csökkent az állami támogatás mértéke is, a tavalyi 1600 forint helyett idén már csak 1452 forint várható anyajuhonként. Ez mintegy 170 millió forint kiesés az ágazatnak.
A juhászatok számítottak az agrár-környezetvédelmi program nyújtotta támogatásra, de a tavaly november 26-áig beadott pályázataikat még mindig nem bírálták el. Eredetileg a program keretében az idén lehetett volna pályázni bokorirtásra és gyeptelepítésre, ám ezt a lehetőséget egy évvel elhalasztotta az agrártárca.
Pedig a birkatartóknak nagy szükségük lenne ilyen támogatásokra, hiszen a bokorirtást a legtöbb helyen már negyven-ötven éve elhanyagolták, végrehajtása pedig 70-100 ezer forintba kerül hektáronként. A gyenge minőségű szántókra sokan szeretnének gyepet telepíteni, ami ugyancsak az előbbihez mérhető beruházás. Mindezt könnyebb lenne állami segítséggel megvalósítani, nem beszélve arról az előnyéről, hogy a szántóföldi művelésből kivont területek így már nem növelnék tovább az eladhatatlan gabonakészleteket.
Az állami támogatásra azért van szükség, mert a juhászat önmagában nem képes kitermelni a fejlesztési költségeket. A bárányárak az elmúlt évtizedben jóformán semmit sem emelkedtek, a kilencvenes évek közepén is a mai 10-11 ezer forintos áron lehetett exportra eladni egy 20-25 kilogrammos pecsenyebárányt.
A gyapjú ára meredeken, az egykori kilónkénti 220 forintról 100-110 forintra esett vissza, így a nyírás csak kényszer, haszon nincs rajta. Mindezek mellett a juhtartás költségei állandóan nőttek.
A Magyar Juhtartók Érdekvédelmi Egyesülete azon dolgozik, hogy a magyarországi juhtenyésztő szervezetekkel együtt minél jobb helyzetbe hozzák az ágazatot. Szeretnék elérni, hogy nálunk is felismerjék a juhtenyésztés gazdasági, társadalmi és ökológiai fontosságát, és úgy kezeljék, mint a nyugat-európai országokban. Ott ugyanis a juhot "bioállatnak" tekintik, és elismerik, hogy a legelőre alapozott állattartásnak nagy szerepe van a környezetvédelemben, a tájfenntartásban. Természetesen ennek megfelelő támogatásban részesülnek a juhászok. Nem kell tehát mást tennünk, mint vigyázó tekintetünket Nyugatra vetni.