Kiszolgáltatott juhtartók

Annyira megszerette a birkát, hogy ettől kezdve nem is akart más lenni, mint juhász.
- Tanulmányaimmal is igyekeztem fölkészülni a gazdálkodásra, a birkatartásra. Elvégeztem egyebek között az aranykalászos gazdatanfolyamot, de legtöbbet maguktól az állatoktól tanultam: ha szereti és figyeli őket az ember, megérti igényeiket, szokásaikat - magyarázza az ifjú juhtenyésztő. - Úgy alakult ki nálunk a családi munkamegosztás, hogy édesapám elsősorban az ártéren fekvő erdőinket kezeli és a telepünkön lévő faüzemet vezeti. Én a szántóföldek és a kaszálók gazdája vagyok, megtermelem a szükséges takarmányt. Édesanyám a vállalkozás irodai, könyvelési mindenese.
-  A csatlakozás előtt arról lehetett hallani, hogy a magyar birkának jó piaca lesz az európai országokban. Beváltak-e a remények?
- A fölkészülés idején úgy hallottuk, hogy duplájára, másfél ezer forintról több mint háromezerre fog emelkedni az anyabirkára járó támogatás. De sajnos csalódnunk kellett: öt éve nem változott a járandóság, és ezt is egyre nehezebben kapjuk meg, akárcsak a földalapú támogatást. Csak akkor jár a pénz, ha törzstenyészetből származó kost vásárolunk, és a tenyészkos ára elviszi a támogatást.
- A magyar tejes- és pecsenyebárány húsa ízletes, mindig is az olaszok kedvenc eledele volt. Most is így van?
- Alaposan megváltoztak az olasz igények. A vevők arra hivatkoznak, hogy Romániában rengeteg a bárány, és nekik az is megfelel. Tudjuk persze, hogy az nem olyan jó minőségű, mint a miénk. A másik újdonság, hogy eddig a tejesbárányt vitték, a 13 és 16 kiló közöttit, most viszont inkább a pecsenyebárányt keresik, azt is húsz kilogrammtól, mert "abban van hús". Viszont a bárány tovább tartása több takarmánnyal, több munkával és több idővel jár.
{p}
- És nagyobb árral is?
- Azt nem mondanám, mert az olasz vevőket kiszolgáló magyar átvevők "gondoskodnak róla", hogy mindig a termelő húzza a rövidebbet. Mielőtt átadásra visszük a bárányokat, megtudakoljuk az árat, ám mire átveszik a szállítmányt, kilogrammonként 60-80 forinttal kevesebbet fizetnek. Ha reklamálunk, azt válaszolják, az olasz csökkentette az árat. Míg húsvét tájékán 740 forint volt a bárány kilója, pár nap múlva már csak 580 forintot fizettek érte. A birkatartók szerint tisztességtelen haszonnal dolgoznak az átvevők, és mi kiszolgáltatottak vagyunk.
- Ha ezt felismerték, innen már csak egy lépés lenne egy értékesítési társulás, egy érdekérvényesítő tész létrehozása...
- Már többször is megpróbáltuk, de mindig ugyanazokba a falakba ütközünk. Hiába szeretnénk saját olasz piacot keríteni, saját kamionnal közvetlenül szállítani a bárányt, mindenütt visszautasítanak bennünket, mondván, hogy csak bizonyos cégek foglalkozhatnak vele. Egy zárt, kiváltságos, kereskedői érdekkör ez, amely a termelőkből él, ugyanakkor a termelőket kirekeszti.
- Milyen egyéb kiadásokkal jár a juhtenyésztés?
- Egyre több a különféle jogcímeken szedett "birkasarc". Például 15 ezer forint úgynevezett állomány-nyilvántartási díjat kell fizetnünk, emellett regisztrációs díjat, anyajuhonként tíz forintot, a Juh Terméktanácsnak. Drága a védőoltás, és fizetni kell a nyírókat is, akik annyiért nyírják meg a birkát, amennyit a gyapjúért kapok. Sőt azt hallom, hogy az idén már nem is lehet eladni a gyapjút.
- Ha ennyire kilátástalan a helyzet, miért éri meg legeltetni a nyájat?
- Csak azért, mert van olyan területem, amit kényelmesebb és egészségesebb, környezetkímélőbb az állatokkal lelegeltetni, mint munkásokkal lekaszáltatni. Csak annyi juhot hagyok meg, amennyit ez a legelő eltart. Ha egy-két éven belül nem javul a támogatási és értékesítési rendszer, akkor a birka is csak olyan hobbiállat lesz számomra, mint a ló. Évekkel ezelőtt ugyanis még tíz ló nyargalászott itt a réten, de ráfizetéses volt a lótartás. Így csak a két legkedvesebbet tartottam meg, hogy továbbra is lóháton járhassam be a Tisza-parti családi birtokot...