Politizáló OMÉK

Az ötvenes években a rendezvény a propaganda eszközévé vált, azt kellett hangsúlyozni, hogy a szövetkezés nem kényszer, hanem önkéntes alapon működik. Ha valamikor látogatócsúcsot döntött a kiállítás, akkor az az ötvenes években történt, hiszen különféle akciókat szerveztek azért, hogy minél többen utazzanak fel a fővárosba. Ott adtak számot a mezőgazdaságban folyó munkaversenyekről, és meghatározták a további terveket is. 1952-ben például bebizonyosodott, hogy "igaza van Rákosi elvtársnak", hiszen intenzív állattenyésztés nélkül nem létezik belterjes mezőgazdaság. Rá két évre az ipari növények hozamemelése volt a fő feladat, előírták, hogy rostkenderből 28 mázsa, gyapotból pedig négy mázsa legyen az országos termésátlag.
A hatvanas évek elejére befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása, és a szocialista országok felhőtlenül derűlátóan ítélték meg gazdasági fejlődésük ütemét. Az "utolérni és túlszárnyalni" jelszóba tömörített, Hruscsovtól eredő program azt jövendölte, hogy a nyolcvanas évekre a Szovjetunió és a szocialista országok lekörözik az Egyesült Államok és a vezető tőkés nagyhatalmak gazdasági teljesítőképességét és jólétét. A jövendölésnek megvolt minden alapja, mert a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején megrendezett kiállítások az 1945 utáni magyar mezőgazdaság legvirágzóbb évtizedéről tudósítottak.