Raskó vett egy szövetkezetet

A rendszerváltás után az agráriumot bábnak használó politikai pártok vetélkedésébe, majd az uniós csatlakozás káros hatásaiba és néhány rossz helyi döntésbe az egész magyar mezőgazdasággal együtt beleroppant a Győzelem Szövetkezet is - ez a megállapítás Havasi Jenőé, aki 2004. július 9-ig állt a nagy hírű gazdaság élén.
- Egy percig sem vitás, hogy az utolsó időkben nehezen jutottunk pénzhez - mondja Havasi. - Ám a nyugdíjasokkal együtt félezernyi tag, az egy tag, egy szavazat elv alapján, minden korábbi átalakítási kísérletnek ellenállt. Maradtunk hát szövetkezet, s a 320 dolgozó tag foglalkoztatása céljával a veszteséges ágazatokat is fenntartottuk tudván, más munkalehetőség nincs a közelben.
Többekkel beszéltem a községben, akik egybehangzóan állították: Havasi Jenő az egyszemélyes döntések híve volt. Csak ő adhatott el és vehetett meg például minden anyagot és eszközt a korábbi csaknem tízezer hektárosból harmadnyira zsugorodó, de még így is nagynak számító gazdaságban. A tagok egyre inkább féltek, hiszen az egymilliárdnyira duzzadt adósság miatt - ha bármelyik hitelező felszámolást kezdeményezne a szövetkezet ellen - veszni látták az 1992-es vagyonnevesítéskor rájuk jutó üzletrészüket.
Ekkor jelent meg a színen Raskó György, az országosan és nemzetközileg egyaránt ismert agrárközgazdász, korábbi államtitkár, aki - mérnök sógorával, Virágh Balázzsal felesben - korábban már két mezőgazdasági üzemet megvett és sikeresen működtetett. Ezek egyike a Lajoskomárommal szomszédos enyingi Vörös Hajnal téeszből alakult részvénytársaság.
- Hiszek Lajoskomáromban. Tavaly összesen 1,1 milliárd forintos adósság átvállalásával jutottunk ehhez a kitűnő adottságokkal, értelmes vezetőkkel és dolgos emberekkel rendelkező gazdasághoz - kezdi sugárzó arccal Raskó, a Győzelem Szövetkezet új elnök-igazgatója. Szobájában díjak, oklevelek és serlegek sokasága idézi a dicsőbb múltat. - Az elismerések nem mindig takartak egyben nyereséges termelést is - mondja Raskó, tekintetemet követve, majd folytatja. - A veszteséges juhágazatot és a szőlészetet azonnal megszüntettük.
A sertéshizlalást is abbahagyták, a tenyésztést, a kocák számát azonban 1300-ra bővítik, s hizlalási integrációt szerveznek. Ami maradt - a növénytermesztést, a tejtermelést és a sajtüzemet -, azt viszont világszínvonalúra fejlesztik.
{p}
- Arra törekszünk, hogy mi legyünk a legjobbak és a legolcsóbbak. A lényeg: diktáló pozícióba kerülni és a közvetítő kereskedelmet kizárva, közvetlenül eladni a terményt. A versenyző világban az érzelmeket félre kell tenni, helyettük inkább pénzben érdemes gondolkodni - állítja az exállamtitkár.
- Mi lett az üzletrészek sorsa?
- Az 1992. évi névértéken, tehát száz százalékon 340 millió forintot fizettünk ki a jogosult 511 tagnak. Ezzel bizalmat nyertünk. Sikerült a létszámleépítést is kíméletesen megoldani. Az előrehozott nyugdíjazásokkal együtt 42-43 főt kellett elbocsátani. További létszámcsökkenést okozott az egyes alágazatok értékesítése is. Tisztában vagyok vele, hogy a megmaradt 235 dolgozó sok egy ilyen termelési szerkezetű, kétmilliárd forintos árbevételű szövetkezethez képest. Ezért új tevékenységeket vezetünk be, például a szalma elsődleges ipari feldolgozását vagy az intenzív marhahizlalást. Itt és Enyingen is 15-15 ezer tonnás gabonatárolót építünk: amíg az unió meg nem szünteti, addig berendezkedünk az intervenciós bértárolásra.
- Honnan a pénz mindehhez?
- Részben saját forrásból, de jók a kapcsolataink a bankoknál - válaszolja a Dunántúlon összesen csaknem tízezer hektáron gazdálkodó elnök. - Még véletlenül sem volt késedelmes törlesztésünk egyik pénzintézetnél sem. Ebben a gazdaságban például egy év alatt fordítottunk, 440 milliós eredményjavulást értünk el. Az idén már jelentős nyereséget tervezünk.
A lajoskomáromi Győzelem Szövetkezetnek jelenleg 11 tagja, azaz tulajdonosa van. Nemcsak az üzletrészeket vették ugyanis meg az új tulajdonosok, hanem a tagsági viszonyt tanúsító, fejenként 25 ezer forintos részjegyeket is. A bennfentesek tudni vélik, hogy a szövetkezeti közgyűléseken 6:5 az arány, természetesen Raskóék javára. A több száz régi tagból csupán néhányan maradtak, a többiek alkalmazottakká váltak. A faluban viszonylagos nyugalom van, az emberek döntő többsége - közöttük Reizinger József gazdaköri elnök, alpolgármester is - kellemesen csalódott Raskó Györgyben.
{p}
- Lajoskomáromban körülbelül negyven stabil családi gazdaság van, amelyek érdekeltek a jó együttműködésben, és erre minden esély megvan - válaszolja kérdésemre. - Pedig félt a falu a változástól, azt hittük, az emberek felét elbocsátják.
Akad olyan, aki elégedetlen az 1992-es, névértéken lebonyolított vásárlással. "Mást ért az akkori forint, s megint más a mai forint vásárlóereje" - közli telefonon, név nélkül persze. Indoka egyszerű: a szövetkezetben dolgozik ma is. "A dolgozók keveslik a fizetést is" - teszi még hozzá.

Történelem
Lajoskomáromot jobbágyok letelepítésével 1802-ben, a Mezőföld közepén létesítették. A falu máig őrzi az uradalom akkori tulajdonosának, herceg Batthyány Lajosnak a nevét. A többségében sváb, kisebb részben tót és magyar telepesek régen is, most is szorgalmukról híresek. Radákovics József néven e vidéken született Vas Gereben, a későbbi író-lapszerkesztő, aki az uradalmi mérnökök által tervezett H alaprajzú települést "Magyarország legelső rendes falujá"-nak nevezte. A népi írók közül 1935-ben Féja Géza számolt be az önkéntes alapon szervezett helyi "gabonatőzsdéről" (a budapesti mellett az egyetlen ilyen szövetkezésről), valamint az állattartók biztosítószövetkezetéről.
A szocializmus idején virágzó gazdasággá fejlődött a lajoskomáromi Győzelem Termelőszövetkezet. Elnöke 1967-től 1990-ig Groszl Pál volt, akit lószerető kocsis múltja miatt "Lovas Pali"-nak becéztek. A téesz 1982-ben kapott Állami Díjat, s az a hír járta, hogy nem tudnak olyan szabályozókat alkotni "odafönn", amelyek őket pénzügyileg megrendítenék.