Hétlépésnyi törvénymódosítás

- Még az idén módosítják a földtörvényt és a Nemzeti Földalapról szóló törvényt a hazai állattenyésztés versenyképességének javítása céljával - mondotta lapunknak Pásztohy András, az FVM politikai államtitkára.
- Végre a legmagasabb kormányzati szinten is foglalkoznak az ezer sebből vérző állattenyésztéssel - válaszolta érdeklődésünkre Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója. A szakember "jobb későn, mint soha" közmondásunkra utalva helyeselte, hogy a kormány száz lépés programjából az agrárgazdaságra jutó hét lépés az állattenyésztők versenyképességének fokozásával kezdődik.
Az utóbbi években ránk szakadt "gabonabaj" eszébe juttatta végre az illetékeseknek, miért ne etetnénk fel itthon az abrakot? Ha - tegyük fel - gyorsan lendületbe jönne a hazai baromfi- vagy a sertéshústermelés, akkor vajon találnánk-e piacot állati termékeinknek? Az ugyanis nem érv, még kevésbé viszonyítási alap, hogy a dunántúlnyi Dánia évente 23-25 millió sertést is képes piacra dobni. Az ottani mezőgazdaság ugyanis - a miénkkel ellentétben - több mint száz éve háborítatlanul fejlődik. Az időközben hatalmassá duzzadt vágóhidak ugyanúgy a gazdák szövetkezeteiként működnek, mint a kezdet kezdetén.
A felvetést jogosnak nevezte Pásztohy András, az FVM politikai államtitkára is. Még az egyöntetű, kiváló minőségű, nagy mennyiségű és költséghatékony áru sem ér sokat, ha nincs összhangban a felvevőpiac bővülésével. A "multinacionális" élelmiszer-feldolgozókkal és -kereskedelmi láncokkal át- meg átszőtt világunkban pedig csak az integrált, jól szervezett, korszerű technológiával is rendelkező állattenyésztés állhatja a versenyt, ami tőkét és befektetést igényel, csakúgy, mint a marketing.
- Tudomásul kell vennünk, hogy a magyar állattenyésztés ismételt felfejlesztése idő- és tőkeigényes folyamat, amit a hét lépés program elsősorban elindítani képes - fejtegette az államtitkár.
{p}
Rendszerváltás utáni élelmiszer-gazdaságunk egyik nagy gondja ugyanis, hogy többnyire más tulajdonában van a föld, az állattartó telep és az élelmiszer-feldolgozó üzem, tehát úgy is fogalmazhatnánk, hogy az élelmiszer-gazdaságot az érdekek szerint  újra kell szervezni. Versenyképességünk záloga ez!
A termőföld és a gyep pedig nélkülözhetetlen a takarmánytermesztés, illetve a szerves trágya elhelyezése miatt. Az úgynevezett előhaszonbérletet a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szabályozza. A hatályos földtörvény szerint első helyen a volt haszonbérlőt, másodikon pedig a helyben lakó családi gazdálkodót illeti meg az elő-haszonbérleti jog. A politikai államtitkár szerint a törvényt e helyen úgy módosítanák, hogy az állattartó telep tulajdonosa vagy használója a bérlési sorrendben egyenrangú legyen a volt haszonbérlővel. A földtörvényben ennél több módosítást nem terveznek - válaszolta kérdésünkre Pásztohy András.
A Nemzeti Földalap kezelésében lévő állami tulajdonú földek bérbe adásakor is előnyt élveznének az állattartó telepeket működtető gazdálkodók. A Nemzeti Földalapról hozott 2001. évi CXVI. törvényt az FVM úgy akarja megváltoztatni, hogy az állami földek bérleti jogának odaítélésébe nagyobb beleszólásuk legyen a helyi birtokhasznosítási bizottságoknak.
Az állattenyésztés jövedelmezőségét olyképpen is javítják, hogy támogatják az állati hulladékok és a vágóhídi melléktermékek megsemmisítését. Jelenleg egyébiránt az FVM kezelésében lévő, erre szakosodott állami vállalat, az ATEV egy elhullott tehén elszállításáért ötven-hatvanezer forintot kér. Ez a "szolgáltatás" évente milliárdos summát vesz ki az állattartók zsebéből - tette szóvá a MÁSZ ügyvezetője. Pásztohy András erre így reagált: vizsgálják, miként lehetnek hatékonyabbá tenni az ATEV munkáját, hiszen - a tehén példájánál maradva - az osztrák vagy a szlovák hulladék-feldolgozók például csupán 35-40 ezer forintot kérnek egy-egy elhullott jószág elszállításáért.
A gyakorlatban dolgozó állattenyésztési szakemberek valósággal megkönnyebbültek az unióban alkalmazottnál is szigorúbbra szabott magyar környezetvédelmi, állatjóléti és trágyakezelési előírások enyhítésének hírére. Hiszen a nagyobb telepeknél az akkurátus szabályozás százmillió forintnál is tetemesebb kiadással járt volna, ami sokuk fennmaradását veszélyeztette.