Kifogtak a klímaváltozáson

A tudósok mindenesetre megkísérlik a lehetetlent. Megpróbálják modellezni a változásokat, mint ahogy tették azt a minap, az Agrárium az éghajlat-változás korában című konferencián is. Az esemény része volt az évekkel korábban Láng István akadémikus vezetésével indított Vahava (változás-hatás-válaszadás) programnak.
Miközben a meteorológusok azon vitatkoznak, hogy tartós vagy átmeneti jelenségnek tekinthető-e az időjárás változása, a programban részt vevő kutatók nem várnak. Alkalmazkodási stratégiákat dolgoznak ki, hiszen sürget az idő. Ha csak az utóbbi három évre tekintünk vissza, abból kettő (2002 és 2003) aszályos volt, míg a tavalyi kedvező. A korábbi nyolcmillió tonnás gabonatermés megduplázódott. Minden jel arra mutat, hogy a jövőben a hol ínséges, hol bőséges évjáratok sokkal hirtelenebbül váltakozhatnak, mint régebben.
{p}
Az önmagukban véve értékes, ám kissé száraz tudományos fejtegetések helyett nézzünk néhány gyakorlati példát. A mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. talán Magyarország legjobb talajain gazdálkodik. Mégis a hibrid kukorica vetőmagjának termesztésében elért hozamai az évjáratoktól függően hektáronként fél és négy tonna között változtak. Emiatt piacokat veszített, termőterülete négyezerről nyolcszáz hektárra csökkent. A kilencvenes évek elején választás elé került: vagy felhagynak a termesztéssel, vagy biztonságosabbá teszik a termelést - vázolta akkori dilemmájukat Spániel József vezérigazgató-helyettes.
Az utóbbi mellett döntöttek, s a korábbi mezőhegyesi cukorgyárat kiszolgáló, Aradról érkező ipari víz segítségével nagyszabású öntözésfejlesztésbe fogtak. Mára a kilencezer hektáros, egy tagban lévő szántóterületükből hat és fél ezer hektár öntözhető. Aligha van hozzájuk hasonló mezőgazdasági üzem jelenleg Európában. (A hagyomány sem akármilyen: az 1785-ben alapított gazdaság a múlt század fordulóján, az akkori viszonyok között kontinensünk legjobban szervezett mezőgazdasági és élelmiszer-feldolgozó üzemének számított.) A kiegyenlítettebb hozamoknak köszönhetően Mezőhegyes mára piacvezető a hazai vetőmagtermesztésben.
Az öntözés meghatározó eleme ugyan a gazdálkodásnak, de önmagában véve mit sem ér - figyelmeztetett a mezőhegyesi szakember. Hozzá kell igazítani az összes többi tényezőt is. A talajművelés, az 1700-as tehenészetükre támaszkodó szerves trágyázás, a vetésforgó és még egy sor technológiai elem mind-mind a talajok szerkezetének és minőségének megőrzését szolgálja.
Egészen másként befolyásolja a klíma változása a Tolna megyei Tamásiban biogazdálkodással foglalkozó Czeller Gábort. Százhetven hektáros üzeme az összesen száznegyvenezer hektáros biológiailag ellenőrzött hazai terület része. Mint elmondta, a korlátozott vegyszerezés és a tiltott műtrágyázás miatt az ökológiai gazdálkodás hatványozottan ki van téve az időjárás kénye-kedvének. A termésingadozás esetükben húsz-ötven százalékkal is meghaladja az intenzív növénytermesztő gazdaságokét. Igaz, zömmel külföldi vevőik révén piacuk biztosabb. Czeller, aki a Magyar Biokultúra Egyesület elnöke is, a hazai biotermelők legnagyobb gondjának azt tartja, hogy nyersanyagot exportálunk Svájcba, Angliába és Németországba, miközben ugyanonnan drágán importáljuk a fogyasztásra kész biotermékeket. Meg lehetne spórolni a néhány ezer kilométeres utaztatást, ha kiépítenénk a hazai biofeldolgozó üzemeket, s minket gyarapítana az itthon hozzáadott érték is.