Túrótortát tehénlepény helyett

Régóta nem kell már lassítanunk falvaink útjain azért, mert jön hazafelé a csorda. Jószerével eltűntek a csordák, bezártak a tejcsarnokok, leáldozott a kisparaszti tehéntartásnak - akik mégis megmaradtak magnak ebből a körből, azok tejpiaci részesedése elenyésző. Most félő, hogy nagyüzemeink nem kis részének hanyatlását is meg kell élnünk.
- A 2003-as aszállyal kezdődtek a gondok - füstölög Németh István, az érdi tehenészet, az AGRO-BENTA Kft. ügyvezető igazgatója, aki amúgy a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége szarvasmarha-választmányának tagja. - A szárazság következtében 40-50 százalékkal megugrottak a takarmányárak. Ráadásul éppen akkor, azaz tavalyelőtt rúgták fel a feldolgozók a tej 72 forintos átvételi irányárát, azóta 60 forint körül kapunk literenként. Ez a két hatás együttesen körülbelül 40 százalékos önköltség-növekedést hozott, amit a nagyüzemeknek maguknak kellet lenyelniük.
Hogy miért szenved az ágazat, mint a megfejetlen tehén, azt számításokkal érzékelteti Németh István. Tavaly a hazai nagyüzemek 72 forint 80 fillérért tudtak előállítani egy liter tejet; így tehát az 57-64 forint között mozgó átvételi árak mellett egy átlagos tehenészet nagyjából 10 forintot bukott - és ennyit bukik most is - literenként. Persze kinek-kinek más a tűrőképessége. Például azok a cégek, amelyek 600-800 tehén ellátásához megfelelő nagyságú földterülettel rendelkeznek, könnyebben elviselik a veszteséget. Azonban azok a tehenészetek, amelyek nem támaszkodhatnak saját termelésű takarmányra, illetve a hiányok betömködésére felhasználható, jelentősebb összegű földalapú támogatásra, bajban vannak. Becslések szerint a több mint 800 szarvasmarhatelep 30-40 százaléka erősen megszorult pénzügyi helyzetbe került.
- Veszteségesek voltunk 2004-ben, és jelenleg sem állunk jobban - mondja az AGRO-BENTA vezetője. - A 600 jószágból álló tehenészetünk mellett mi mindössze 150 hektár bérelt területen gazdálkodunk; az ideális olyan 800-1000 hektár lenne. Az idén eddig kétszer, májusban és júliusban próbálkoztak a feldolgozók újraszerződni, hogy véglegesen 60 forint alá nyomják a tej literjének felvásárlási árát. Mi, a termelők, kényszerhelyzetben vagyunk, mert akkor is meg kell állapodnunk, ha az új feltételekkel csak növelik a veszteségünket. Elvégre ki másnak adhatnánk el a tejünket?
Arra a kérdésre, hogy felszámolják-e a marhatelepüket, Németh úr azt a választ adta: nem olyan egyszerű azt megtenni. Tiszta lelkiismerettel akkor lehetne kiszállni az üzletből, ha az állam elfogadható áron felvásárolná a megingott cégek adott tejmennyiség előállítására jogosító kvótáját. A kvóta különben úgynevezett vagyoni értékű jog - a bank hitelt ad rá. Riportalanyom szerint a nehéz helyzetbe sodródott tehenészetekben mintegy nyolcezren dolgoznak, ám a beszállítói holdudvarral együtt körülbelül százezer embert érintene igen hátrányosan egy esetleges csődhullám.
{p}
Bármely ország bármely gazdája szemében vörös posztó az olyan külhoni termék, amelyet ő maga is elő tud állítani, mégis ott találni a boltok polcain. Ilyenkor a harcoló bika idegességével lépnek fel. Dél-Franciaországban például importgyümölcsöket dobáltak ki az üzletekből feldühödött helyi gazdák. Magyarországon is volt egy figyelmeztető tüntetés a múlt héten két, fővároshoz közeli Auchan áruház előtt. Csongrád, Bács-Kiskun, Fejér, Pest és Tolna megyei tejtermelők túl alacsonyan, azaz dömpingáron kínált tejet és nem megfelelő minőségű tejterméket véltek felfedezni a hipermarketlánc üzleteiben.
- Némely külföldi cég Magyarországot az árufeleslegük levezetésére alkalmas helynek tekinti - jelenti ki Istvánfalvi Miklós, a Tej Terméktanács elnöke. - Az Auchanban olyan hoszszan friss tejet árultak, amelynek a fogyasztói árból visszaszámolt felvásárlási ára bizonyosan 50 forint alatt volt. Ez számunkra elfogadhatatlan. Úgy tudjuk, a kifogásolt tej Ausztriából származik. Egyébként az idén az első négy hónapban a tavalyi hasonló időszakhoz képest duplájára nőtt a külföldi tej és tejtermékek behozott mennyisége. Jelenleg 20-25 százalékra tehető az import aránya ebben a termékcsoportban, mi több: az idegen eredetű áruk aránya dinamikusan emelkedik. Különösen a lengyeleknek, szlovákoknak és németeknek sikerült teret nyerniük Magyarországon. Nem vagyunk a verseny ellen, de a tisztességet és a törvények szigorú betartását elvárjuk. Ne lehessen például sajtkészítményként forgalmazni azt a lengyel árut, amibe növényi zsírt kevertek. A minőség-ellenőrzésben, a dömpingárak visszaszorításában a magyar hatóságoknak is komoly szerepet kell játszaniuk a jövőben.
A szlovák és a lengyel tejet Németh István is emlegette. Úgy látja, éppen annyival tudnak ők olcsóbban termelni, amennyivel kevesebbe kerül náluk az üzemanyag, az alkatrész, amennyivel mérsékeltebbek a közterhek, és amennyivel hamarabb jutnak hozzá a támogatásokhoz, mint magyar versenytársaik.
Istvánfalvi úr a tüntetésük eredményeként könyveli el, hogy a mezőgazdasági kormányzat tárgyalásokat kezd az áruházláncokkal, illetve azt, hogy - a tejesek példáján felbuzdulva - a dinnyések is felléptek az érdekeik mellett. Mert azért az mégsem járja, hogy a hatalmas bevásárlócentrumok, visszaélve erőfölényükkel, vagy fizetnek vagy nem 30 napon belül a beszállítóiknak. Ugyanakkor az ár 15-20 százalékának visszatérítését kérik a termelőtől, feldolgozótól polcpénz meg reklám-hozzájárulás címén.
- Ha a kormányzat nagyáruházakkal folytatott tárgyalásai nem vezetnek eredményre, és egyáltalán nincs kilátás a tejtermelés helyzetének javítására - mondja a Tej Terméktanács elnöke -, akkor egy hónapon belül országos demonstrációt szervezünk, hiszen azt látjuk, Nyugaton is a termelők védik meg a saját piacaikat.
Az Auchan előtt tüntető egyik "tejesember" így fogalmazta meg, mi fáj neki és mit akar a jövőben: "Mi is kérünk egy szeletet a tortából, a túrótortából, mert megelégeltük, hogy nekünk csak a tehénlepény jut!"