Jégeső előtt állami köpönyeg

A jégverés nem a mai kor átka, mint ahogy az ellene folytatott harc is legalább másfél évezrede tart. A felhőket hajtó démonokra lőttünk nyilakat, kongattunk harangot, mozsárágyúztunk, manapság, tudományos alapon, talajgenerátoros jégeső-elhárítási rendszert működtetünk. Ennek lényege következő: a felhőkben túlhűtött - esetenként akár mínusz negyven Celsius-fokos - vízcseppecskék vannak, kialakul a jégmag, amely hízni kezd, s végül kipottyan a felhőből. Aztán lehullva legtöbbször elolvad, s eső lesz belőle - de ha nem! Hát akkor nyakunkon a jégeső. Mit tesz ilyenkor a leleményes ember? Nagyszámú, konkurens mesterséges jégmagot juttat a felhőbe. Ezáltal lényegesen több, következésképp kisebb jégszem alakul ki, amelyek nagyobb valószínűséggel változnak pusztító jégből szelíd, enyhet adó esővé. Ezen alapul a kárenyhítés.
Hazánkban egyetlen jégeső-elhárítási rendszer működik, lefedve a dél-dunántúli régió és benne a legveszélyeztetettebb megye, Baranya teljes területét. Bár máshol is elkelne a nagyobb termelésbiztonságot nyújtó szolgáltatás, néhány tiszavirág-életű kezdeményezést leszámítva egyedül e régió számára biztosított - lassan immár két évtizede - a jégvédelem. Itt sem lehet azonban tudni, hogy meddig. Az ország egyetlen jégelhárítási rendszerét működtető példátlan összefogás ugyanis kicsit megbomlott.
- A fenntartás felét eddig az állam állta, a költségek másik részét az egyesülésbe önkéntesen belépett 726 tag fizette. A támogatóink mezőgazdasági vállalkozások, helyi önkormányzatok, hegyközségek és biztosítótársaságok - mondta el lapunknak Huszár István igazgató.
Az idén az állami szerepvállalás 27 százalékra csökkent, de a rendszer május és szeptember közötti üzemeltetése ez évben - ha az agrártárcától és a régió három megyei önkormányzatától várható rendkívüli segítségből, valamint a non-profit egyesülés végső tartalékaiból sikerül betömni a finanszírozási hézagot - még megoldható. A szolgáltatás jövője azonban kérdéses. Pedig a jégelhárítás költséghatékony: a mezőgazdasági jégkárok 72 százalékkal csökkentek, az egyesülés 109 milliós éves működési költséggel 1,8 milliárd forintnyi mezőgazdasági kártól védi meg a régiót. Hozzátevődnek az elmaradt lakossági károk, valamint a kisebb biztosítási díjtételek. Mindezért eddig a haszonélvezőknek nem kellett túl mélyen a zsebükbe nyúlni: a gazdálkodók évente hektáronként százhetven, az önkormányzatok ötezer fő alatt fejenként húsz, ötezer felett tíz forintot fizettek. Már aki, merthogy sokak szerint fölösleges fizetni, ha a szomszéd úgyis megteszi. A más pénztárcájából finanszírozott elhárítás ugyanis az ő területeiket ugyanúgy megvédi.
- Csoda, hogy ennek ellenére a régió önkormányzatainak 58, földhasználóinak harminc, hegyközségeinek hetven százaléka és mindegyik biztosítótársaság vállalta eddig a tagdíjfizetést. Félő azonban, hogy az állami szerepvállalás elapadása folytán emelkedő összegek őket is elriasztják - mondja az igazgató. A Nefela ezért többféle megoldást javasolt az agrártárcának. Egyrészt kérte, hogy - európai mintára - illesszék a száz lépés program keretében létrehozandó kárenyhítési alapba a kárcsökkentő tevékenységek, így a jégeső-elhárítás támogatását. Ha ez nem megy, akkor biztosítsanak törvényi hátteret ahhoz, hogy az önkormányzatoknak és a mezőgazdasági vállalkozásoknak kötelező legyen a tagság az egyesülésben. Válasz még nem érkezett.