Mangalicawellness Ballószögön

Szigetországbeli szakemberek járták nemrég a Kecskemét környéki határt. A gazdaságok termelésének és környezeti-természeti adottságaiknak az összhangját vizsgálták. A fenti jelenet Geredy Péter ballószögi ökogazda tanyája körül játszódott le. A többnapos elemzés eredménye immár bekeretezve díszíti a tanya vendégfogadó helyiségének falát.
- Büszkék vagyunk az angol nyelvű oklevélre - teszi elém a dokumentumot a bemutató gazdaság tulajdonosa. - Amikor átnyújtották, egyúttal kijelentették, ilyen minősítéssel Angliában is ott lennénk a gazdaságok felső tizedében.
Nyitott a homokvilág, jönnek is a hazai és külhoni látogatók sorjában. Ezt szolgálja a rossz idő esetére kialakított fogadóhelyiség: a falak fehérségét oklevelek és fotók sokasága töri meg. Az egyik képen élvezettel dagonyáznak a mangalicák. Alatta felirat: "Mangalicawellness Ballószögön."
Nagyot fordult a világ 1978 ősze óta, amikor a frissen diplomázott hajdani gödöllői gazdász munkába állt Magyarország egyik legjobb gazdaságában, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban. Szakmai berkekben az a hír járta: ha nem felejtenek el vetni, akkor már garantált a jó termés. Most meg itt állunk, a kiskunsági pusztán, ahol már az is eredménynek számít, ha a szél nem fújja be a homokot Kecskemét városába. Az pedig csak úgy lehetséges, ha növénnyel borított a határ. Geredy Péter a legelején, még gyakornoki idejének kezdetén - egy félreértés miatt - azt kapta főnökétől: "Adja vissza diplomáját, és keressen más munkahelyet!" Kemény világ volt ott, ő mégis kitanulta a hibridkukorica-termesztés fortélyait, s hét esztendő múltán emberi módon távozott az intenzív nagyüzemi gazdálkodás fellegvárából. Kecskeméten folytatta a vetőmagszakmát az OMMI-nél; elvált, majd újranősült.
Egy zöldellő terület végén kiszállunk a kocsiból.
- Kérdés, miként válik be itt az energiafű - mutat a tavasszal vetett sorokra. - Ha sikerül, évekig nem lesz gond a terület hasznosításával, s jó esetben még bevételt is hozhat.
Hogy miért választotta Péter mégis a gyenge homokot, annak módfelett racionális oka van. Tudta, hogy az unióban hektáralapon adják a támogatások zömét. A környezetkímélő gazdálkodás ösztönzéséről is egyre többet hallott. Ezért hát nem egy hektár jó földet vett háromszázezer forintért, hanem ugyanezen a pénzen hatot, homokon. Most háromszáz hektár (saját és bérelt) egybefüggő területen folytat ökogazdálkodást, minimális befektetéssel, lényegében az agrárkörnyezet-gazdálkodási támogatásokból.
{p}
- A mi gazdaságunk mentőöve a három éve meghirdetett agrárkörnyezet-védelmi program volt, amire uniós tagságunk óta még nagyobb hangsúlyt helyeznek. Még akkor is reménykedem ebben, ha a kifizetések a tagságunk elején folyamatosan késnek. Ami jár, azt az összeget előbb-utóbb meg kell kapnunk, s ezzel öt évre előre tervezhetünk - lendül bele, most már a villanypásztorral elkerített, háromszázas mangalicafalka közelében.
Az őshonos fajta mindenevő. Most éppen az esős időben nagyra nőtt kukoricát csemegézik. Valóságos ösvényeket kitaposva járnak az etetőkhöz és itatókhoz. Lényegében ők eszik meg a homok termését, rajtuk kívül nem sok termék hagyja el a gazdaságot.
A "welnesses mangalicák" gazdája számol. Úgy kalkulál, hogy a környezetgazdálkodási programban, szántó esetén, hektáronként legalább 75 ezer forint támogatást fizetnek (a rendes kifizetésekkel együtt). Mindezt nem a semmiért kapják a parasztok, hanem azért, mert kultúrállapotban tartják a területet és környezetkímélő gazdálkodást folytatnak. Ez igen sok munkával jár - aki nem hiszi, az kipróbálhatja. Nem lehet sem vegyszerezni, sem műtrágyázni, csekély tehát a befektetés. Aratási kényszer nincs, a gabonafélékkel a virágzásig kell várni, utána zöldtömegként akár le is tárcsázható a növény. A természethez és a támogatásokhoz egyaránt alkalmazkodni kell tehát. Akadnak, akik erre képtelenek. Hiszen évszázados paraszti magatartást, ha úgy tetszik, gazdálkodási filozófiát kell(ene) rövid idő alatt megváltoztatniuk.
Geredy Péter jól spekulált az utóbbi évtizedben, mégsem felhőtlen az arca, amikor a jövőre terelődik a szó. Csaknem százmillió forintot öltek a gazdaságba - jórészt hosszú lejáratú hitelként -, ami az égvilágon semmit nem garantál. Mindennap ki kell találni, hogyan tovább, mert - uniós tagság ide, kiszámítható szabályozás oda - a kormányzati ígéretek dacára a 2004. évi agrárkörnyezet-gazdálkodási támogatásokból neki járó több tízmillió forintot még a mai napig sem kapta meg. A törlesztések miatt újabb hitelt kellett felvenniük, aminek a kamatát nyilvánvalóan bukják az "üzleten".
Feleségével együtt viszik a családi gazdaságot. Magdié a könyvelés, övé a gazdaság irányítása és a jövő tervezése. Együtt gondolkodnak, jóformán minden percük a vállalkozásé, de érzik, hogy az önkizsákmányolás sem tarthat a végtelenségig. Két leányuk más pályát képzel magának, így aztán nincs kinek átadni, nincs igazán miért fejleszteni az ökogazdaságot.
- Sikeresnek érzed magad? - kérdezem egykori egyetemi évfolyamtársamtól.
- Mi a mezőgazdaságban a siker? - kérdez vissza, s közben kopasz fején megcsillan a lebukó nap fénye. - Ha valaki túléli ezeket az éveket, az már önmagában véve siker - folytatja elgondolkodva. - Nem szeretném a kérdést megkerülni, ezért azt mondom: igen. Hosszabb távon is bízom a gazdaságunkban, s remélem, nem kell már azon törnöm a fejem: hová menjek el dolgozni. Csak hát, amióta állatot tartunk, nem voltunk szabadságon. Most éppen egy olyan szakembert keresek, aki vezetőként is helyettesíthetne, s akire rövid ideig nyugodtan rábízhatnék mindent.