Tétovaság disznófronton

Néhány hét múlva, 2006 januárjától ismét beindul a sertésvágás a Pick Rt. szegedi üzemében. A fénykorában évente kilencszázezer disznót feldolgozó patinás cég csaknem két éve állította le vágóhídját. Most újraindítja. Néhány tucat kilométerrel arrébb a gyulai húskombinát az idei nyáron felhagyott a vágással. Szeged azt tervezi, hogy minden eddiginél több sertést vág majd, mivel a Délhús számára is itt hasítják és darabolják a disznókat; közben a pécsi vágóhíd bezár. A gyulai vágóhidat a Magyar Sertéstartók Szövetsége gusztálgatja. A Vágóállat és Hús Terméktanácsnál egy új, nagy kapacitású és hatékonyságú vágóhíd termelői létrehozását tartanák megoldásnak: uniós támogatással, kormányzati segítséggel, nem kevés hitelből. Többen feleslegesnek tartják az egészet. Teljes az átrendeződés és a bizonytalanság a húsiparban.
Zádori László, a Vágóállat és Hús Terméktanács titkára szerint ők a termelők kérésére végeztek felméréseket a vágóhidak hatékonyságáról. Olyan eredményeket kaptak, hogy míg egy dán vágóhídon egy hentes egy óra alatt tizenhat sertést tud feldolgozni, addig egy átlagos magyar üzemben 1,9-et. A dánok egy sertés feldolgozásához harmadannyi vizet fogyasztanak, mint a magyarok. Ott korszerűbbek a gépsorok. Itthon, furcsa módon, a legnagyobb kapacitású régi vágóhelyek állnak hadilábon a hatékonysággal, míg az évi tízezer sertést feldolgozó kicsikkel általában nincsen ilyen probléma. Ezért van napirenden egy új, 1,2-1,5 milliós kapacitású, zöldmezős beruházásként megépített vágóhíd létrehozása. Jelenleg az országban röfögő 3,87 milliónyi sertésre öt-hat milliós vágókapacitás jut, ezért vélik úgy a szakértők, hogy a kapacitás a közeljövőben csökkenni fog. Akkor meg minek egy új óriásvágóhíd? - merülhet fel a kérdés.
Az új beruházást azért fogja támogatni az Európai Unió és a kormányzat is, mert mindkettő érdekelt a gabona-hús egyensúly helyreállításában: az uniós költségvetést is megterheli az iszonyatos mennyiségű magyar intervenciós gabona, amit csak drága pénzen lehet elszállítani. Éppen ezért mutatkozik kormányzati akarat arra, hogy enyhítsék a sertéstermelőkre nehezedő környezetvédelmi szabályokat is. Feltehetőleg jövőre már nőni fog a sertésállomány - lesz tehát mit vágni az új vágóhídon.
{p}
Sákán Antal, a Magyar Sertéstartók Szövetségének elnöke nem ért egyet a tervekkel. A vágókapacitás és az előállított sertések arányáról is borúlátóbb képet fest: szerinte hárommillió állat van nyolcmilliós vágókapacitásra. Ezért öngyilkosságnak tartaná egy még nagyobb vágóhíd felépítését, hiszen a jelenlegiek is félig üresen járnak, a pluszkapacitás nem hozná magával a termelői kedv növekedését. Abban egyetért ugyan, hogy a termelőknek a vágás irányába kell kitörniük, hogy egységesen tudjanak fellépni az áruval, de a célnak sokkal inkább megfelelne valamelyik - itthon nagy kapacitásúnak számító - bezárt vágóhíd megvétele, ezért is vették szemügyre például a gyulai és a kapuvári üzemet. (Gyulán a fénykorban nyolcszázezer fölötti mennyiséget vágtak évente.) Az új beruházás kockázata túl nagy: ára több milliárd forint, a hiteleket törleszteni kell, ehhez a teljes kapacitást ki kell használni, vagyis a magyar sertésállomány felének oda kellene kerülnie - azt viszont semmi nem garantálja, hogy úgy is lesz. Sákán elsősorban akkor látna kormányzati akaratot a termelők megsegítésére, ha komoly szankciók kényszerítenék az áruházláncokat, hogy a termelőket ne több hónapos késéssel fizessék ki, illetve hogy ne tudják nyomottan tartani az árakat rossz minőségű, olcsó termékekkel. Ehhez aktív piacvédelem és marketing szükséges, a termelők az agrárpiaci és kereskedelmi rendtartás módosítását, szigorú betartatását várják a mindenkori kormányzattól.
Juhász László, a Csanádpalota Sertés Kft. ügyvezető igazgatója és a VHT elnökségi tagja, a térség egyik legnagyobb sertéstermelője válaszolt kérdéseinkre. Úgy véli, hogy az új, hatékony vágóhíddal a termelők kezébe kerülhetne a megtermelt sertéshús 30-35 százaléka, amivel már hatni lehetne a piacra. A gabona-hús egyensúly helyreállításában jelentős szerepe lenne a Pick-szalámiban és más szárazárukban használt nagysúlyú sertésnek, melyet hagyományosan a gabonaövezeti kistermelők állítanak elő. Ennek most megint kerül piaca, hiszen a vágóhíd újra a közelben lesz, csakhogy kérdés, annyi csalódás után lesz-e termelői kedv, illetve bizalom a Pick iránt. Megfelelő garanciák esetén maguk is szerződnek majd a Pick Rt.-vel, de igyekeznek több lábon állni. Ő értelmét látja az új vágóhíd felépítésének, ha egyéb feltételek is fennállnak. A nagy sertéstelepek legnagyobb gondja az uniósnál is szigorúbb magyar környezetvédelmi szabályrendszer, amelynek enyhítése nélkül hamarosan bezárhatják a kaput - akkor pedig hiába épül akármekkora vágóhíd.