Mozdul-e a mezőgazdaság?

A fentieket megerősíti az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) nemrég zárult reagálásvizsgálata, amelynek teljes anyagát 2006 elején hozzák nyilvánosságra. Kisebb és nagyobb, egyéni és társas gazdaságok képviselőit kérdőívek és mélyinterjúk segítségével faggatták: miként értékelik az utóbbi három esztendőben az uniós átmenet gazdaságukra gyakorolt hatásait.
Kiderült: a megkérdezett gazdák háromnegyede több támogatáshoz jut 2004 májusa óta, mint a csatlakozás előtt. Az unió rendje szerinti utólagos elszámolásra azonban sem országosan, sem egyénenként nem készült fel a magyar mezőgazdaság. A következmény: késnek a kifizetések, folytatódik a bizonytalanság. Erős kritikát kapott a gazdáktól az állami adminisztráció, megvédték viszont az ismétlődő politikai támadások kereszttüzében álló falugazdász-hálózatot. Az AKI elemzése szerint a gazdálkodókra zúduló papír- és határidőözön kezelésében messze tőlük kapta a legtöbb kézzelfogható segítséget a földek és az istállók népe.
A vizsgálat talán legtanulságosabb következtetése, hogy miközben a gazdák agrárválságról beszélnek, aközben burkolt optimizmusra valló fejlesztéseik ezzel nincsenek összhangban. A kutatást vezető Kapronczai István, az AKI főigazgató-helyettese szerint a tanulság nyilvánvaló. Ha 2006 őszén - bárki nyerje is a választásokat -a magyar élelmiszer-gazdaság sorsáról nem születik egyetértésen alapuló, a megszokott négyesztendős ciklusoknál hosszabb időszakra előretekintő döntés, akkor folytatódik kitűnő természeti adottságaink csakis saját magunknak felróható felélése.
Nem statisztikai és más adatokra, hanem maguktól a gazdálkodóktól nyert véleményekre támaszkodott az a vizsgálat, amelyet 2005-ben végzett az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI). Háromszáz, a magyar mezőgazdaságot méret és tulajdonforma szerint egyaránt tükröző gazda részletes kérdőívet töltött ki, ötven termelővel pedig többórás mélyinterjút készítettek. A határt két európai méretegységnél (Eume) húzták meg. Köznapi nyelven ez történetesen húsz hektár búzát, hét tejelő tehenet vagy nyolcvan hízósertést jelent, ennél kisebb gazdaságokkal nem foglalkoztak. A minta több mint 92 ezer gazdaságot képviselt, a 0,3 százalékos arányt a kutatást vezető Kapronczai István főigazgató-helyettes elfogadhatónak tartja. A 2002 és 2005 közötti időszakot áttekintve az uniós csatlakozásra való felkészülésről és a tagság első évének hatásairól érdeklődtek. A részletes tanulmány a jövő év elején jelenik meg. Lapunk főként a gazdák pénzügyi helyzetéről érdeklődött.
Kiderült, hogy a földterület alapján nyújtott uniós és a nemzeti támogatások révén a termelők háromnegyede a csatlakozás után a korábbinál nagyobb összeghez jut. Jól járt a sok-sok növénytermesztő üzem, míg a vesztesek az állattartók, különösen a sertés- és a baromfinevelők (lásd az ábrán!). Másként fogalmazva: az egyszerűsített területalapú támogatás konzerválta a hazai mezőgazdaság búza-, kukorica- és napraforgó-termesztésen nyugvó egysíkú termelési szerkezetét. A pályázatos támogatások körében az AKI elemzése szerint egyértelműen a tájékozottabb társas gazdaságok vannak előnyben. A rövid, olykor néhány hetes beadási határidők miatt sérül az esélyegyenlőség, jobban járnak a tűzhöz közel állók. Új vállalkozási forma, a sikerdíjat is kérő pályázatírás honosodott meg. Sokan szóvá tettek felesleges és nevetséges követelményeket, mint például a zajszintmérés a húsmarhák legelőjén.
{p}


A hitelezésnél a bankok előnyben részesítik a nagyméretű egyéni és társas vállalkozásokat. A bevételek és a késve fizetett támogatások miatt számos gazdaság kényszerből, míg az üzemek fele versenyképességének javítására vett fel kölcsönt. Fedezetként legszívesebben az ingatlanokat, aztán a gépeket fogadják el, s csak a harmadik helyen áll a termőföld. Ennek oka a földbérlet magas, mintegy kétharmados aránya. A jövedelem legnagyobb részét - a vizsgálat tanulságai szerint - visszaforgatják a termelésbe. Ám több uniós tagállamhoz (például Franciaországhoz) hasonlóan a nyereség lényegében a közösségi támogatásból származik. Figyelemre méltó, hogy a harminc-ötven hektár közötti egyéni gazdaságok kétharmadában nagy szerepe van a kiegészítő jövedelemnek (munkabér, nyugdíj, szolgáltatások bevétele). Ez a vidéki gazdaság egészének fejlesztésére, magyarán a vidéki munkahelyteremtés szükségességére figyelmeztet. Biztonság híján a gazdáknak csak kis hányada szánja el magát merész döntésre, kevesen szakosodnak például egy-egy termékre. A közepes, száz hektár fölötti magángazdaságok az átlagosat meghaladó lendülettel fejlődnek.
Az összegzésből kiderül: gazdálkodóink sem felkészítve, sem felkészülve nem voltak az uniós csatlakozásra. Főleg szemléletükben nem, a kezdeti csalódások legfőbb forrása ez. Burkolt optimizmusra vall ugyanakkor, hogy miközben mindenhonnan panaszszó hallatszik, a gazdálkodók többségének cselekvését mégis a fejlesztés, a fejlődés jellemzi. Mindazonáltal indokolt az agrárválság felemlítése, hiszen döntést igénylő helyzetekben a tanácstalanság jellemző a mezőgazdaságban.
A legnagyobb gond a politika által is gerjesztett megosztottság. Márpedig ha az ágazat önmagával nincs kibékülve, akkor nehézkes a kibontakozás is - véli az AKI kutatója. A szekér aligha mozdul ki, ha az egyik lovat elébe, a másikat meg mögé fogjuk. Kapronczai szerint 2006 ősze lehet az az időpont, amikor a politikai pártok s velük együtt a mezőgazdasági érdekképviseletek végre egyezségre, konszenzusra juthatnak élelmiszer-gazdaságunk jövőjéről. Ha az létrejön, sokszínű és versenyképes lehet a hazai mezőgazdaság. Ha nem, akkor - hiába hangsúlyozzuk folyton a Kárpát-medence kiváló adottságait - csak tovább fűrészeljük magunk alatt az ágat.

Vegyes a kép
Az agrárgazdaságról szóló számok tavaly vegyes képet mutattak. Az ágazat gazdasági teljesítménye a két évvel ezelőtti 2,9 után tavaly 3,2 százalékkal növekedett. A külkereskedelmi egyenleg - bővült az import - viszont 60 milliárd forinttal romlott. A gazdálkodók jövedelme csökkent, nyereség az uniós támogatásból származott, amit idén kaptak meg.