Tölgyest adó makkok

Az erdészeknek ugyan nem újdonság a viharkár, a földre tepert fák látványa, de amit akkor a nyírségi erdészek láttak, ahhoz foghatót csak a szlovákiai vihar után lehetett látni a Tátrában. A mi szelünk szerencsére "csak" egy négy-öt kilométer széles sávban örvénylett, de foltokban majdhogynem egybefüggő erdőtömbök váltak az áldozatává. Csak a Nyírerdő Rt.-nek másfél ezer hektár erdejét törte össze, a kár meghaladta a kétszázmillió forintot.
- Alaposan felborította terveinket a vihar - mondja Kaknics Lajos vezérigazgató. - A károk felmérése után azonnal a földre döntött fák kitermeléséhez kellett fognunk, mert azok nagyon hamar károsodnak.
A vezérigazgató légi felvételeken mutatja, hogy milyen kiszámíthatatlanul rohant, örvénylett a szél. Az egyik helyen éppen csak borzolja a fák leveleit, a másikon viszont már kettétört törzsek meredeznek az égnek. Az egyik helyen a tízéves siheder nyár sem sérült, a másikon a negyvenéves akác, kőris, juhar is a földön. De ami a legdöbbenetesebb: rengeteg délceg tölgy is a vihar áldozatául esett.
- Nekünk, erdészeknek természetesen minden fa kedves, de a legkedvesebbek talán mégis ezek a nagy időt megélt tölgyek - folytatja Kaknics Lajos. - Hál' istennek, van belőlük bőven, a legtöbbjük védelem alatt is áll. De egyetlenegyért is kár. Hiszen ezek a fák nemcsak a tömegükért fontosak: már történelmünk részei. Valamikor pontosan a tölgy volt e táj legfontosabb és legjellemzőbb fája, éppen ezért a környezetvédelmi szervezetekkel együttműködve arra törekszünk, hogy az elpusztított erdők helyére, ahol csak lehet és érdemes, tölgyet telepítsünk vissza. Sajnos az idei makktermés elég gyenge, ráadásul a nepperek annak egy részét el is elhappolják. Ennek ellenére a makkvetés nem okoz gondot. A legnagyobb károk egyébként a halápi erdészetnél keletkeztek, a fáknak több mint fele itt ment tönkre. A 7700 hektáros területükből közel ötszáz hektárt kell tarra vágni, további nyolcvan hektáron kell egészségügyi kitermelést beiktatni.
Szabó Bélának, a halápi erdészet igazgatójának terepjárójában zötykölődünk, s meglepve látjuk, hogy a friss hó sok helyen még mindig zöld bokrokra esett.
- Ilyen a természet, amit egyik kezével elvesz, a másikkal visszaadja - elmélkedik a halápi főerdész. Lassan négy évtizede szolgál már itt, de ilyen vihart, ugyanakkor ilyen szép növekedést, mint az idén, nagyon régen tapasztalt. Sok volt az eső, szerencsére, s itt, a homokon nincs az a csapadék, amit a föld el ne nyelne. Az erdő persze meghálálja.
Ám nem mindig. A halápi tölgyek például az idén igen szűkmarkúan mérték a makkot. Pedig itt is, eleget téve a környezetvédelmi elvárásoknak, főleg tölgyet ültetnek a kidöntött erdők helyére. Kénytelenek voltak hát másutt beszerezni a makkot. Szerencsére Hajdúhadház és Nyíregyháza környékén elfogadható mennyiség termett, s az ottani erdészeti igazgatóságok kisegítették a halápiakat.
Sajnos a vihar tépázta magánerdők helyzete nem ennyire biztató a térségben. Ott nagyon sok helyen nemhogy a telepítésről, de a kitört fák felszedéséről, elszállításáról sem beszélhetünk. A lefektetett törzsek nagy része ugyanis fenyő, annak pedig olyan alacsony az ára, hogy nem fedezi a pótlás, a telepítés költségeit.