Vándor vesszőfutása

A minap pengeváltásra került sor - szokás szerint a média által üzengetve egymásnak - a hungarikumnak tekintett ősi magyar fajtát tenyésztő egyesület és (történetesen) a Cora áruházlánc között. A Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete rendőrségi feljelentésében a fogyasztók megtévesztésével, áron aluli értékesítéssel és élelmiszer-hamisítással vádolja az áruházat. A szakmai szervezetek nyilatkozatai szerint a csomagoláson lévő, az állat jelölését szolgáló úgynevezett ENAR-szám "feketetarka színű és holstein-fríz fajtájú" jószágot takar, semmiképpen nem magyar szürkét. Az áruház viszont közleményében hangsúlyozza: az árut a beszállítóktól kapja, az ENAR-szám ellenőrzésére nincs lehetőség. Minden húskísérő okmányon magyar szürke megjelölés szerepelt - a kereskedők mossák kezüket.
A rendőrségi vizsgálat befejezéséig a vázolt ügyben okosok nem, legfeljebb okoskodók lehetünk. Érdemes viszont utánanézni: miként bánunk a nagy melldöngetésen kívül nemzeti értékeinkkel. Például egyedi állatfajtáinkkal s azok egészséges termékeivel.
Nemrég az Európai Parlament mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó illetékesei "tanulmányoztak" egy mangalicatenyésztő magyar gazdaságot. Kutyafuttában megnézték a pocsolyában fürdőző, természetes körülmények között tartott disznókat, majd tovarohantak. A magyaros vendégszeretet jegyében kaptak egy-egy szál mangalicaszalámit is. "Ha tudnátok, hogy csak felében az..." - integetett utánuk szívélyesen a házigazda.
Két eset, két hagyományos magyar állatfajtánkkal. Megmaradt és újabban divatba jött eleven örökségeinkkel. Némelyek csodákat mesélnek húsukról és szalonnájukról. Hatalmas irántuk a kereslet, s minthogy hírük kiváló, hamisítják is őket rendesen. A hungarikumnak mint általános fogalomnak - amibe a magyar szellemi és anyagi termékek egyaránt besorolhatóak - sem piaci, sem márkaértéke nincs. A sajátosan magyar élelmiszerek szakértői ezért emlegetnek inkább virtuális - azaz a valóságban nem létező - hungarikumokat.
Az Európai Unióban a speciális élelmiszereket földrajzi eredetvédelem oltalmazza. Bizonyítani kell a termék hagyományát, valamint a jelenlegi feldolgozási és értékesítési (piaci) csatornákat. Nálunk "csupán" utóbbi kettővel akad gond. A bérfeldolgozók rendre változnak, és stabil hazai piac sincsen. Vagyis földrajzi eredetvédelem híján (például: hortobágyi szürke marha) nem igazán nyomon követhető és ellenőrizhető az áru.
Vándor nem tudhatta, hogy büszke fejének sziluettje díszíti majd egykor az "Eredeti magyar szürkemarha-termék" feliratú, a tenyésztőegyesület által már levédetett emblémát. Az új márka bevezetése azonban nem olcsó, s főleg nem gyors folyamat. Időközben lehet hamisítani, maszatolni. Az ajánlott (uniós) jelmondat mellesleg: "Élelmiszer-biztonság a legelőtől az asztalig!"