Gazda helyett fizet az állam

A szakzsargonban csak "bünti"-ként emlegetett - egyébiránt általában minden tagországot érintő - összeg a szakember véleménye szerint lehet egészen elenyésző, de akár tetemes is. Kíváncsian várják az eredményt, amely a hazai költségvetést, nem pedig a támogatásban részesített gazdákat terheli. (Utóbbiaknak a magyar kormánnyal van lényegében magánszerződésen alapuló jogviszonya, s nem Brüsszellel.) A folyamatosan változó uniós agrárszabályozás szerint 2005-ben az Európai Unió korábbi tizenöt tagállamának többségében megkezdték a többnyire farm- vagy gazdaságtámogatásként emlegetett rendszerre való átállást. A rövidítve sps jelzéssel ismert szisztéma bevezetését a hírek szerint legkésőbb három év múlva, 2009-ben hazánknak is meg kell kezdenie. Ekkor, ha minden igaz, átmeneti időszak következik majd a jelenlegi egyszerűsített területalapú uniós támogatás (saps) és a nemzeti kiegészítés (top-up) kombinációján alapuló rendszer között.
Több olvasónk is érdeklődött, hogy mit jelent a gyakorlatban az uniós agrárszabályozási rendszer következő stációjaként mind többször emlegetett farmtámogatás. Egyikőjük még azt is megkérdezte: vajon feltétele-e az új szisztémának a farmon - magyar viszonyok között értsd: tanyán - lakás is. Mint arról Nyujtó Ferenc, az FVM EU-ügyekben illetékes helyettes államtitkára tájékoztatott, az elnevezés egészen mást takar.
A közösség következő, 2007-2013 közötti költségvetését a múlt év végén, az utolsó pillanatban fogadták el. A felszín alatt már régen érlelődő kifogás került most felszínre: a nettó befizető gazdag tagállamok többsége túlságosan soknak tartja a közösségi költségvetés csaknem felét felemésztő agrárkiadásokat. Franciaország, valamint az uniótól többet kapó, mint oda befizető déli és a legutóbb csatlakozott keleti tagországok viszont a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekeltek. Mindez nem változtat a tényen: a közösség egy sor mezőgazdasági termékével nem versenyképes a világpiacon.
{p}
Magyarország egészen 2003 derekáig arra készült, hogy unió akkori tagállamaiban működő, számos támogatási jogcímet alkalmazó agrárszabályozási rendszeréhez csatlakozik. Az EU azonban a tíz jövevény ország esetében nem látta biztosítottnak a részletes és hiteles információs rendszer működtetését, így számukra az egyszerűsített területalapú támogatást (SAPS) ajánlotta. Az utóbbi két esztendő hazai kifizetési kálváriája bizonyítja, hogy aggodalmuk nem volt alaptalan. (A csatlakozók közül egyedül Szlovénia bizonyult érettnek.)
Mindeközben a régi tagállamok zöme tavaly áttért a farm- vagy gazdaságtámogatásra (rövidítve SPS), ami lényegében azt jelenti, hogy a támogatásokat részben vagy egészben függetlenítik a termeléstől. A korábbi szubvenciók alapján gazdaságonként, mezőgazdasági üzemenként külön-külön egyfajta támogatási "átalányt", szociális járandóságot állapítanak meg. A 2005-ös kezdeti év azt mutatja, hogy, különböző okokból, bizonytalanság és a farmerek félelmei kísérik az új rendszert. Nyújtó Ferenc szerint ezek részben az SPS felhasználásának nyomon követésére hivatott, az unióban valaha létezett legbonyolultabb ellenőrzési rendszerrel indokolhatóak, amelynek értelmében az egyes országoknak 19 jogszabály megtartását kell szavatolniuk. Magyarország is elkezdte a gazdaságtámogatási rendszerre való felkészülést, ám a bizottsággal - ahogyan Nyujtó Ferenc fogalmazott - még sok szálat kell elvarrni. A tárgyalások során a brüsszeliek már engedtek a nemzeti támogatási tartalékok eredetileg szűkre szabott keretén. Magyarországot egyetlen régióként kezelik, s szabadabb kezet adtak a jó mezőgazdasági állapotú területek kezelésében is.
A tét hazánk számára nem kicsi, hiszen az egyenlőtlen támogatások miatt a különbség a régi és az új uniós gazdák között növekedne. A koppenhágai felzárkóztatási kritériumokban viszont rögzítették: a keleti országok csak 2010 után érik utol a korábbi tagországok támogatottságát. Hogy ki miként jár jól az új rendszerben, arról a helyettes államtitkár szerint még korai beszélni. Bizonyos viszont, hogy a gazdákhoz jutó támogatások összege évről évre növekszik. A kérdés az, miként sikerül a gazdálkodók - különösen az állattenyésztő mezőgazdasági üzemek - számára a lehető legkedvezőbb feltételekben megegyezni.