Húsvéti hentesrazziák

Menczel Lászlóné, a Magyar Húsiparosok Szövetségének titkára szerint a vásárlóknak nem árt megnézniük a termék címkéjét, és észbe venniük, hogy az az igazi, ha az ünnephez méltó minőségű étel kerül az asztalra. Még ha talán valamivel drágább is!
Ehhez meg kellene változni a gondolkodásunknak, a hazai élelmiszereket kellene előnyben részesítenünk - úgy, ahogy azt a például a franciák teszik. Egy biztos, a háziasszonyok zöme egyre fontosabbnak tartja, hogy megbízható eredetű húst vásároljon. Az utóbbi időben több húsbotrány pattant ki, lejárt szavatosságú, bizonytalan eredetű tételekről hallhattunk. Ezek az esetek határozottan ártanak a hazai húsipari cégeknek, mert árletörő a hatásuk. Ráadásul az egy főre jutó, 28-30 kilogrammos fogyasztás növekedése sem remélhető tőlük. Mindebben közrejátszik az is, hogy a feketekereskedelmet még mindig nem sikerült visszaszorítani, becslések szerint mintegy 25-30 százalékos lehet a részaránya.
A legálisan működő feldogozók felkészültek az uniós csatlakozásra, megfelelnek az élelmiszer-biztonsági, ­higiéniai és nyomon követési feltételeknek, mégis gondokkal küszködnek. A piac bővülésével élesebbé vált a verseny, több okból. A hazai cégek Magyarországon 10-15 forinttal többet fizetnek az élősertés kilójáért, mint a többi uniós ország feldolgozói, a tavalyi átlagár 270-280 forint között alakult. Mivel nincs elegendő sertés az országban, kénytelenek külföldről vásárolni. Az elmúlt évben 450-500 ezer állatot hoztak be, az idén valószínűleg ennél nagyobb lesz az import. A magas sertésár miatt eleve hátrányban vannak a hazai cégek, így a jövedelmezőség náluk bizonytalan. A húsipar tavaly nem könyvelhetett el jó eredményt, az export részaránya a korábbi 40 százalékról 25 százalékra esett vissza, a hazai forgalmat pedig a behozatal csökkentette és csökkenti napjainkban is.
A versenyképességet tovább rontja, hogy az olyan költségek, mint a hulladékmegsemmisítés, az élemiszer-vizsgálati, illetve az állatorvosi díjak nálunk magasabbak, mint a környező országokban. A húsipar 2004 óta nem részesül állami támogatásban, de idén számolhat négyszázmillió - sertésenként százhúsz - forinttal, amit az állatorvosi költségekre lehet fordítani. Annak ellenére, hogy a húsipari cégek már-már csőd közeli állapotban vannak, a szükséges beruházásokat megvalósítják, évente mintegy húszmilliárd forint értékben, jegyezte meg a szövetség titkára. Versenyképességüket saját erőből próbálják javítani, de továbbra is számítanak az állami támogatásra. Azt szeretnék elérni, hogy a hatósági díjak az uniós szinten legyenek, és állami segítség kellene a hazai húskészítmények népszerűsítését szolgáló reklámhadjárathoz is.
A versenyképességhez szükség van egyfajta specializálódásra is, hiszen, az uniós gyakorlattól eltérően, nálunk a legtöbb cég sok mindennel foglalkozik: felvásárlással éppúgy, mint vágással, bontással, csontozással és készítmények gyártásával. A szakosodásra jó példa a kiskunfélegyházi Hungary Meat Kft., amely csak vágással, darabolással és csontozással foglalkozik, készítményeket nem gyárt. A korszerű üzemben óránként ötszáz sertést tudnak feldolgozni, s a hús hetven százalékát külpiacon (Japánban, Koreában, Olaszországban, Spanyolországban, Németországban) értékesítik, tudtuk meg Jankó Ferenc vezérigazgatótól. A cég olasz tulajdonosa, Piero Pini nem érti, miért ilyen kevés a sertés az országban, hiszen nagyon jók az adottságaink, megterem a rengeteg gabona. Azt mondja, csak kényszerből hoznak be sertést külföldről, hiszen a magyar disznóhús jobb minőségű és ízletesebb, mint az importból származó.
A szakosodás mellett szól az az érv is, hogy a nagy áruházláncok uralják a piac jelentős hányadát, és olyan cégektől rendelnek szívesen, amelyek egy-egy termékből nagy mennyiségben tudnak szállítani.