Bánatos ballada a hízóbikákról

Amikor Takács József panaszával először felhívott, kissé megilletődtem. Az égvilágon semmit nem tudtam a hízóbikák támogatásáról - mint utóbb kiderült, ezzel nem vagyok egészen egyedül. Rögtön felhívtam tehát az illetékes falugazdászt, hogy magyarázza el, hol a bibi.
A nagy súlyú hízóbikák nevelése után járó támogatás felvételének első feltétele, hogy a falugazdász révén be kell jelenteni az állatokat az egységes nyilvántartási és azonosítási rendszerbe (betűszóval: ENAR), és be kell adni a támogatási kérelmet az MVH megyei kirendeltségéhez. Ez meg is történt, és ahogy Kálóczi András falugazdász - némileg mentegetőzve - közölte velem, itt az ő szerepe véget is ér. A támogatást viszont azután kapja meg az állattartó, amikor az állatot valahol levágják, vagy pedig exportálják, és elhagyja az országot. Itt van szükség további adminisztrációra.
Takács József talált felvásárlót a bikákra, aki Horvátországba szánta az állatokat. A támogatás felvételéhez szükséges, hogy a szarvasmarha-útlevélen jelezzék, az állat után támogatást kérnek. Az útlevelet a megyei állat-egészségügyi hatóság állítja ki, az igénylőlapot a hatósági állatorvos tölti ki a gazda kérésére. Takács József el is ment az állatorvoshoz, igényeltek útlevelet, de ahhoz a gazda nem jutott hozzá. Hogy ebben mi a furcsa? Hát az, hogy a jószág nemigen utazhat sehová e dokumentum nélkül. Pedig a két, egyenként hatmázsás jószág még hosszú utat járt be, míg valahol Horvátországban a lábosba került. Takács Józseftől megvette őket Nagy Pál felvásárló, aki eladta a bikákat a Hunland-Trade Kft.-nek, és ők exportálták az állatokat.
- Nagy Pál nekem azt mondta, hogy Horvátországba nem kell útlevél - magyarázza a bajkeverő bikák gazdája. - Én nem kaptam meg ezt az okmányt, az biztos. Még rá is kérdeztem az állatorvostól, hogy milyen színű az útlevél, és azt mondta, hogy kék. Olyat biztos nem írtam alá.
Felhívom a kecskeméti állat-egészségügyi hatóságot. Lehotay Árpád igazgatóhelyettessel sikerül beszélnem, aki kérésemre utánanéz a dolognak: végül kiderül, hogy a kérdéses dokumentumot Babos László állatorvos kérte ki, és azt neki küldték el, ahogy dukál. A hatósági állatorvos ismeri a történetet. Emlékszik, hogy kitöltötték az igénylőlapot Takács Józseffel, bár arra már kevésbé határozottan, hogyan és mikor adta oda neki. De abban teljesen biztos, hogy ha megkapta az útlevelet, azt át is adta az állattartónak. Szerinte inkább a felvásárlóval kellene beszélni, annál is inkább, mert az útlevél megvolt, amikor az állatokat kivitték az országból - máskülönben Magyarországon maradtak volna.
A Hunland-Trade Kft. szarvasmarha-üzletágának vezetője, Kardos Sándor jó néhány, a bikákra vonatkozó pontos adatot kér tőlem. Súly, fülszám, dátumok ellenőrzése után fél órával meg is van a válasz: bizony, a kérdéses jószágok útlevelestül Horvátországba mentek. Tehát az állatorvosnál még járt az útlevél, a tulajdonosnál nem, az exportőrnél megint igen.
Nagy Pál is sajnálkozva emlegeti a történetet. Tényleg úgy tudta, hogy Horvátországba nem kell útlevél - de hát mégis kell. Ugyanakkor ő is úgy gondolja, kellett lennie ilyen dokumentumnak, hiszen az állatok kivitelekor megvolt, és azt csak olyan személy írhatta alá, aki legalább hatvan napig tartotta az állatot - magyarul a támogatást nem vehette fel más, és a bikák csak Takács József aláírásával az útlevélen inthettek búcsút az országnak.
Végül elmondja azt a mellékesnek tűnő körülményt, amely nem magyarázza ugyan az útlevél misztikus vándorlását, de megváltoztatja a rálátást a támogatás szempontjából.  Kiderül, hogy amikor az állatorvos igényli az útlevelet, az igénylőlapon kell bejelölni, kér-e a gazda támogatást, vagy nem. Csakhogy ezt igazán az állatorvosok sem tudják. Ha az állattartó nem hívja fel külön a figyelmet arra, hogy ő támogatást akar, akkor simán elmegy az útlevéligénylő lap, és a kipostázott dokumentum nem jogosít támogatás felvételére.
Még egy kört futok az állat-egészségügynél. Valóban többfajta útlevelet bocsátanak ki: támogatásra jogosítót, illetve nem jogosítót? Lehotay Árpád a kérdésre nem tud rögtön válaszolni, időt kér, hogy utánanézzen a dolognak. Fél óra múlva hív vissza: valóban, Takács József, illetve az állatorvos olyan útlevelet igényelt, amelyen nem szerepelt a támogatáskérés ténye.
- Több mint egy éven keresztül tapossa az ember a trágyát, és ilyen hülyeségeken megy félre a dolog - dohog Takács József, amikor felhívom az eredménnyel. - Tudja, mikor nevelek ezeknek megint bikát...