Mi vár Európa parasztjaira?

Az idén először fordult elő, hogy a nemzetközi agrárpiaci kilátásokról szóló konferencián elsősorban nem az élelmiszerek termelésének és fogyasztásának esélyeit latolgatták. Első hallásra, furcsa módon, a kőolaj világpiaci árának és a nemzetközi agrárkereskedelmi tárgyalásoknak a tükrében elemezték a mezőgazdasági termelést. Ráadásul az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) kilencedszer megszervezett rendezvényén ezúttal kínai tudós is szerepelt, ami jelzésértékű. A hatalmas ütemben fejlődő, 1,3 milliárdos népességű ázsiai állam a világpolitika és a világgazdaság megkerülhetetlen tényezője már ma is, s még inkább az lesz a jövőben.
A világ népessége lassan gyarapszik, ami az élelmiszerpiacok szilárdulását, az árak mérsékelt növekedését vagy stagnálását vonja maga után - állapította meg Udovecz Gábor, az AKI főigazgatója. A kőolaj világpiaci ára azonban nagymértékben befolyásolhatja e kilátásokat. A világon egyre több termékben (csirkehús, cukor, szója) verhetetlen Brazília, például már hordónként 39 dolláros kőolajárral is képes versenyképesen a benzinhez keverhető etanolt előállítani. Az Európai Unióban kilencven dollárnál tanyázik a termőföldeken termelt "zöld" energiahordozók előállításának költsége. Vagyis itt kukoricából csak nagyon drága olajárak mellett érdemes etanolt gyártani. Brazília viszont az áraktól függően játszadozhat a világgal: vagy a cukornádból készít olcsó etanolt, s ezt, illetve a segítségével olcsón előállított termékeket teríti a nemzetközi piacokon, vagy kukoricából gyárt bioüzemanyaggal teszi ugyanezt. Az olcsó nádcukorral pedig a drága európai répacukor-termelést teszi tönkre, mint ahogy ez az unió cukorpiaci reformjának nyomán már meg is kezdődött.
Magyarország hatalmas intervenciós kukoricakészletekkel (is) rendelkezik, amit jelenleg az unió finanszíroz. Ennek levezetésére - tengeri kikötő nyújtotta olcsó szállítás híján - két út kínálkozik. Az állattartás újbóli fejlesztése - ami jelenleg csupán virtuálisan, azaz a szavak szintjén létezik - vagy hatalmas etanolgyártó üzemek építése. Egyik sem olcsó és egyszerű, s főként nem gyors megoldást kínáló út. Marad tehát a gabonaintervenció. A jelenlegi, nyakló nélküli raktárra termelésnél kevés értelmetlenebb és drágább dolog van a világon, ám a termelők gazdaságilag tökéletesen alkalmazkodnak e bárgyú piaci szabályozáshoz. Őket ugyanis a nyereség érdekli. Az AKI számításai szerint manapság búzával hektáronként 30-32 ezer, kukoricával 40-45 ezer forint jövedelem érhető el. Ráadásul biztos az intervenciós ár és a felvásárlás is. Magyar viszonyok között az etanolprogram magas áron tarthatja a kukorica árát, ami nem jó a sertés- és baromfitartóknak. Ha viszont - mint az hírlik - néhány éven belül nem lesz "védett növény" a tengeri, azaz kikerül az intervenciós felvásárlási körből, akkor csökkenhet az ára, fellélegezhetnek hát az abrakfogyasztó állatok gazdái.
A kereskedelmi világszervezeti tárgyalásokon való megállapodás esetén az unió egész intervenciós rendszere megszűnhet néhány éven belül. Ha egyezség születik az agrárexport támogatásának megszüntetéséről is, az intervenciónak befellegzett, hiszen az unió támogatás nélkül nem képes megszabadulni gabonafeleslegeitől.
{p}
A repcéből előállított biodízel gazdaságossági határa a hatvandolláros hordónkénti kőolajár. Ha a dízelüzemanyagba valamely uniós direktíva folytán kötelező lesz a bekeverése, ahhoz bizony az egész magyar repcetermés kevésnek bizonyulna. (Tőlünk nyugatra nem véletlenül sárgállik ilyenkor a határ a virágzó repcétől.)
Mi történik Kínában? Chen agráregyetemi elnök, egyben a kongresszus tagja a világ minden ötödik lakosát adó Kínában is nagy embernek számít. Előadásából kitűnt, hogy a kínai társadalom legnagyobb gondja: miként tartsák helyben, vagyis vidéken a mezőgazdaságból élő paraszti tömegeket. Az 1978-as reformok idején még a lakosság négyötöde a mezőgazdaságból élt. Az utóbbi esztendőkben százmillió ember húzódik évente a városokba, most a lakosság hatvan százaléka, csaknem nyolcszázmillió ember él a mezőgazdaságból. Igen szerényen: éves jövedelmük a városlakókénak csupán az egyharmada.
A kínai szakértő szerint a pekingi kormányzat minden lehetséges eszközzel ösztönzi a helyben maradást. Hatszáz év után, 2004-ben tették ismét adómentessé az elaprózott saját földeken folytatott mezőgazdasági termelést. Mérséklik a vegyszerek és a műtrágyák árát, és hatalmas öszszegeket költenek agrárkutatásokra. Noha számos hazai terméket a világpiaci árnál drágábban termelnek, mégsem változtatnak az alacsony termelékenységen, mert a társadalmi feszültségek féken tartása előbbre való, mint a nemzetközi versenyképesség - fejtegette Chen profeszszor. S hogy mikor lesz Kínából "Brazília"? Nem kell sokat várni rá, az biztos.

Kiút az exportdzsungelből
Lapunkban már hírt adtunk a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH), a Vám- és Pénzügyőrség (VPOP), valamint a Vám-, Jövedéki és Agrárszolgáltatók Szövetsége (VJASZSZ) együttműködéséről (Szabad Föld, 2006/5. szám). A megállapodás az unión kívüli, úgynevezett harmadik országokba irányuló agrárexport-támogatások minél nagyobb mértékű igénybevételét célozta, amelynek ügymenetéről a közelmúltban egyeztetettek a két szervezet és a VPOP képviselői. Számos termelő azért esik el az uniós exporttámogatástól, mert az áru feladásakor szembesül a ténnyel: ha szubvenciót szeretne, akkor előzőleg engedélyt kellett volna kérnie a kivitelhez.
A VJASZSZ agrártagozatának vezetője, Sándor János szerint a vámügynökök szolgáltatásának célja éppen az adminisztratív és más buktatók időbeni kiszűrése, és ily módon a termelők bevételeinek növelése. Meghiúsulhat az exporttámogatás például, ha az étkezési almát nem az előírt méretű rekeszekben szállítják, vagy ha az élő marhákat szállító hajón nincs az állatok - esetleg szükségessé váló - kíméletes leölésére szolgáló eszköz. Vagy: hiába sikerült nagy nehezen kettő helyett három széles nyomtávú vagont szerezni az orosz kivitelhez, ha 24 órával korábban csak kétvagonnyi áru exportját jelentették be. Érdemes tehát a termelőknek, illetve a külkereskedőknek előzetesen tájékozódniuk. (Segítségül néhány elérhetőség: VJASZSZ, 1134 Budapest, Lehel u. 11., e-mail: [email protected], web: www.vjaszsz.hu.)