Visszafelé elsülő termésátlagok

A fertőzésveszély miatt palackozott vízhez szokott vendég történetét az ázsiai országból érkezett Amporn Wathanavongs professzor mesélte el a múlt hét végén Dobogókőn, a Nemzetközi Katolikus Földműves Szervezet (ICRA) a világ mezőgazdaságának szociális és kulturális fejlődésének kérdéseiről szóló tanácskozásán.
Ne higgyük azonban azt, hogy a víz elszennyeződése csupán a fejletlenebb országok gondja lehet, figyelmeztetett a professzor, a talajban lévő édesvíztartalék már az Egyesült Államokban is veszélyben van. Az ok: a nitrátosodás. A szer a műtrágya mértéktelen használata következtében került a talajba, egyre mélyebbre mosódik, közelít a vízkészletekhez. Igaz, hogy a műtrágya használatával korábban elképzelhetetlenül magas termésátlagokat lehet elérni, mindennek az ára azonban egyebek mellett az említett gond.
Nemcsak a rekordtermés az érték, erősítették a professzor szavait a lengyel küldöttek, hanem a hagyományos életforma megőrzése is. Az, hogy valaki ugyanazt a földet műveli, mint a nagyapjának a nagyapja is. A mai kor embere hajlamos rá, hogy a folyamatos változást, a szakadatlan korszerűsítést istenítse, s közben nem veszi észre, hogy a hagyományok, az állandóság is érték, hiszen az gyökereket, tartást adhat, eligazodást kaotikus világunkban.
A korszerűsítés és hagyományőrzés párviadalában azonban a lengyelek is vesztésre állnak, hangzott el a tanácskozáson. Paraszti gazdaságaik szétesőben vannak, állatállományuk gyérül. Az ok ismerős. Nem éri meg jószágot tartani, teheneiket ugyanúgy vágóhídra küldik, mint a magyar gazdák Szabolcsban. S az eredmény: a tej Hollandiából érkezik.
Lehet, hogy csak savanyú a szőlő, s mi itt, keleten azért ágálunk olyan elszántan a hagyományok mellett, mert későn ébredtünk, legalábbis későbben, mint ahogy tőlünk nyugatra, a sikeres mezőgazdasággal rendelkező országokban tették? A tudósítóban akkor vetődik fel ez a kérdés, amikor a magyar szervezőket kérdezi, miként kapcsolódnak az ICRA-hoz.
A Kalot Katolikus Népfőiskolai Mozgalmon keresztül, amelynek felvételét éppen a mostani tanácskozáson jelentették be. Idősebb olvasóinknak bizonyára nem ismeretlen a Kerkai Jenő jezsuita szerzetes által a két világháború között szervezett társaság. A páter a nagy gazdasági világválság idején elszegényedett milliók számára kínált megoldást, s szervezett tíz év alatt húsz népfőiskolát, ötezer egyletet, tömörített félmillió tagot. Ideálja egyebek mellett éppen az a dán, illetve holland szövetkezeti mozgalom volt, amely az említett országok mezőgazdaságát oly sikeressé tette.
Az út tehát, egyebek között páter Kerkai mozgalmának köszönhetően, nálunk is nyitva állt a korszerű mezőgazdaság felé - ám a történelem közbeszólt, a munka a háború miatt megakadt, utána pedig a kommunista Rajk László belügyminiszter több ezer más egyesület mellett a Kalot-ot is feloszlatta.
A szervezet a tevékenységét a rendszerváltás után újította fel, tudhattam meg a tanácskozást követően Németh László főtitkártól. Azt a munkát szeretnék folytatni, amit annak idején elkezdtek. Feladatukat ma elsősorban a cigányság pasztorálásában találták meg, hiszen ez a több százezres nemzetiség hasonló körülmények között él, mint annak idején a föld nélküli és állástalan, nélkülöző parasztság. Ehhez a munkájukhoz remélnek segítséget a nemzetközi katolikus szervezettől.