Kis hűtőházi malacságok

- Feketemunkát nem éri meg legális hűtőházban végezni - mondja Tihanyi Zala, a Csongrád megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás szegedi kirendeltségvezetője. A labor klimatizált tárgyalójában ülünk, odakint, az utcán olvadozik az aszfalt.
Magyarországon ma egy új uniós jogszabálycsomaghoz igazodik a hűtve tárolás - és minden más élelmiszerrel történő foglalatosság ellenőrzése - január elseje óta. Benne az utasítások kevésbé egyértelműek, mint a régi magyar rendelet. Például azt sem rögzíti a szabályozás, hogy mit meddig lehet eltartani. Ha a vákuumcsomagolt marhahúsra az unió területén azt írták, hogy negyven napig eláll, akkor azt el kell fogadni - kivéve, ha mintát vesznek belőle, és kiderül, hogy a minősége már nem megfelelő. Tihanyi Zala ezt a problémát veszi előre, a szabályozás zavarait nyilvánvalóan legalább olyan nagy problémának tartja, mint azt, hogy romlott árukészletekre bukkannak.
Alapvetően kétféle üzemben hűtenek ma az országban. Az egyik fajtát hűtőháznak hívják, itt feldolgozásra váró húsokat - például félsertést, ládás húst, kabátszalonnát és hasonlókat - tárolnak a késztermékgyártók számára. Ilyen hűtőházaknak a létrehozása az állomás engedélyétől függ, hatósági állatorvos van melléjük rendelve, havonta nagybejáráson ellenőrzik őket. Ezek az egységek olyan nagy árukészletet mozgatnak és olyan szigorú ellenőrzés alatt állnak, hogy nem éri meg kikerülniük a legális körből.
- Több éve a húsiparban dolgozó szakemberek gondoskodnak működésükről, akikkel jól együtt lehet működni - véli Tihanyi Zala.
A másik fajta ilyen objektumot kereskedelmi hűtőtárolónak hívják, ezek a klasszikus "nagyker"-ek, illetve a bérhűtéssel foglalkozók. Abban különböznek a hűtőházaktól, hogy innen már csak eladni lehet az árut, feldolgozni nem. Hűtőtárolókat a jegyző engedélyével lehet létrehozni, az állategészségügy csak szakmai ellenőrzést végez. Ezen a pályán súlyos meccsek játszódtak le az elmúlt években, ugyanis csak az tud biztonságosan megmaradni, aki be tud kerülni valamely élelmiszerlánchoz. A bérhűtésnek leáldozott a Dél-Alföldön, mióta a mezőgazdaság visszaesett, nincs ugyanis szabadon jövő-menő termék, mindenki a biztonságra törekszik, így a nagy szervezetek viszik az árut, és megoldják a hűtést maguk.

*

Az udvaron kamionok és raklapok, negyven fok árnyékban és süvöltöző raktárosok - klasszikus "nagyker". Az egyik raktárépületben faház a házban. Halkan zsezseg a klímaberendezés, ketten ülünk a bőrfotelben az igazgatóval - a vállalkozás és a saját nevét titkolná, bár ennek nem látom nyomós okát.
A meg nem nevezett "nagyker" az egyik magyar beszerzési társulás tagja. Ez látja el a lánc összes boltját áruval három és fél megyében. Két megyeközpontban tart fenn telepet. Ráadásul kis és közepes boltokat is lefed a társulás, ami marad, az már tényleg a reszli. A nagy bevásárlóközpontok mindent a központi raktárból szállítanak ki, tehát bérhűtésre ott sincsen szükség. Ráadásul a hazai láncokba bekerülni csak jelentős anyagi áldozatokkal lehet, ahhoz pedig tőke kellene. Az olyannyira népszerű akciókból például (tudják, azok a szórólapok az olcsó húsról a postaládában) a nagykernek is ki kell vennie a részét. Ha nem tudja, akkor hamar lapáton találhatja magát. Ugyanakkor a mostani felállás azt is jelenti, hogy a nagyoknak sincs hová nőni tovább, hiszen csak saját beszerzési láncuk másik régióban működő nagykerének kárára növelhetnék az ellátási területüket.
Ez a riport azonban mégiscsak a gyanús szavatosságú húsokkal megrakott kis hűtőtárolókról szólna - csakhogy ilyen láthatólag már nincs vagy alig van. Négy, bérhűtéssel foglalkozó céget hívok fel. Három helyen azt válaszolják, hogy most vette meg őket valamelyik - jól ismert - vállalat. Végül a negyedik helyen, egy budapesti számon találok egy mérges igazgatót, aki hosszas unszolásra - neve (ezúttal érthető) elhallgatása mellett - hajlandó megosztani velem az ágazatban tapasztalt nehézségeket.
- Mi nem vagyunk senkinek a senkije. Voltunk (itt sorolja a neveket mint a rég múlt idők referenciáit, valóban nagy nevű cégek), de már nem vagyunk. Minden cég saját hűtőházat épít, mert arra kap adókedvezményt, különösen, ha zöldmezős a beruházás. Nálunk meg nem megy a hűtő. Nincs zöldség, nincs gyümölcs.
- És hús? - kérdezem mohón.
- Az lenne, ezer tonna számra. Hoznának mindenfélét, sőt jól megfizetnék, ha átcímkéznénk a szavatosságot. Csak ezt mi nem tudjuk megcsinálni. Mert nálunk van ellenőrzés, állat-egészségügyi, munkaügyi, mert nekünk van szerződésünk, legálisan működünk. Ahol nincs szerződés, ott ellenőrizni sincs mit. Ott vannak a komoly bajok.