Valaki megtollasodott

Munkalehetőség és jövedelem hiányában a több száz volt "hajdú-bétes" érintettből csak néhányan tudták teljesíteni fizetési kötelezettségüket a bankoknak. A közelmúltban petíciót írtak Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek is, aki még nem válaszolt, pedig maga is elismerte: bizonyos esetekben létezhetnek visszaélések a nagy agrárcsődök hátterében.
Mint ismeretes, néhány éve már a fizetésképtelenné vált Hajdú-Bét Rt. nem fizetett egyetlen fillért sem a leadott libák után. A gazdák kiállították s benyújtották a jószágok ellenértékéről a számlát, de pénzt nem kaptak. Viszont a számlán szereplő általános forgalmi adót (áfa) az adóhatóság akkor is behajtja, ha a számlát kibocsátó gazdálkodó nem kapja meg pénzét.
A libatartók három év alatt csupán annyit értek el az agrártárcánál, hogy a felszámolóbiztos által megállapított termelői követelések 50 százalékáig állami garanciával, öt évre szóló, kamatmentes hitelhez juthattak tavaly. Akkor a gazdatüntetéseket lezáró megállapodás egyik passzusaként úgy döntött a szakminisztérium (FVM), hogy a 15 millió forint alatti hitelek esedékes törlesztőrészletét abban az esetben magára vállalja, ha ehhez az EU is hozzájárul. Az erről szóló rendelet azonban az uniós vétó miatt nem lépett érvénybe, az FVM pedig addig húzta az időt, s ezzel az ügy rendezését, míg a hiteleket folyósító Erste Bank megkezdte a szerződések felbontását a libatartókkal. Ekkor újabb fordulat történt. A minisztérium azzal hozakodott elő, hogy a 6,5 millió forint alatti hitellel rendelkező gazdáknak személyenként 750 ezer forintot folyósított. A pénztelenül tengődő emberek akkor tisztelettel köszönték a mentőövet, csakhogy nyomorúságos helyzetük saját tőke és munkalehetőség nélkül semmit nem javult. Ezért fordultak nemrégiben további segélykéréssel a miniszterelnökhöz és az agrártárca vezetőjéhez. Gráf József agrárminisztertől viszont az idén csupán egy faxot kaptak. A politikus ebben arról tájékoztatta őket, hogy minden lehetőséget mérlegelt, de az uniós előírások miatt az FVM nem tud további támogatást adni. A gazdákra kirótt APEH-követeléssel és behajtási esedékességgel kapcsolatban pedig azt javasolta a miniszter, hogy kérjenek fizetési könnyítést.
Tömöri Lajosné vámospércsi őstermelő, aki húsz éven át foglalkozott libatartással, nemrégiben a házát és a tanyáját is eladta csak azért, hogy az önhibáján kívül felgyűlt tartozásait kiegyenlítse úgy a magánszemélyeknek, mint az APEH-nek és a bankoknak. A hatvanéves asszony ma egy halápi tanyán él tizenöt négyzetméteres faházában, s azon kesereg, miként létezhet az, hogy a becsületesen dolgozó, földet és munkát szerető parasztemberek egyik napról a másikra kiszolgáltatott koldussá válnak Magyarországon. Több száz sorstársához hasonlóan ekként vélekedik Vajda Bálint nyírmártonfalvai termelő is, akinek az adóhatóság családi házát készül árverezni. Nemcsak a korábbi, jogtalan áfatartozás miatt, hanem azért is, mert bevétel híján képtelenek a két esztendeje a megsegítésükre folyósított, ötéves futamidejű hitel részleteit visszafizetni. A végsőkig kitartó libatartók maroknyi hada a minap Debrecenben tartott tájékoztatót, ahová Karsai József szocialista országgyűlési képviselőt is meghívták, aki törvénymódosító javaslatot akar benyújtani a parlamentben. Ezzel azt szeretné elérni, hogy azok a termelők, akik három évvel ezelőtt - épp a végrehajtással riogató adóhatóság miatt - befizették a be nem folyt áfájukat, azt mielőbb kapják vissza. Karsai egyébként arra kérte a libatartókat, mindannyian tegyenek feljelentést ismeretlen tettes ellen csalás és sikkasztás gyanújával, mivel szerinte ezt az ügyet büntetőjogi szempontból kell vizsgálni. - Ez a pénz valahol megvan, ha nem is mind Magyarországon - jelentette ki a képviselő, s hozzátette: lehetetlenség, hogy a fizetség nélkül átvett és feldolgozott libákból ne származott volna haszna az időközben csődöt jelentett Hajdú-Bétnek. A kérdés pedig továbbra is az: ki tette zsebre a milliárdokat, s ki fizeti meg végre a libatartók tetemes kárát? A gazdák elszántak, állítólag Brüsszelig meg sem állnak...