"Tokaji" Ukrajnából

Minderről egy helyi borászokkal folytatott megbeszélésen volt szó nemrégiben Tolcsván, ahol a szaktárca nevében Ficsor Ádám államtitkár ígéretet tett, hogy hamarosan miniszteri szintre emeli a magyar kormány az ukrajnai borhamisítások ügyét. Az olcsóság sajnos mindig piaci előnnyel jár. Nincs ez másként az Ukrajnában a magyar árnál lényegesen alacsonyabb áron kínált, persze lényegesen rosszabb minőségű hamisítványok esetében sem. Becslések szerint Oroszországban több millió liter ukrán "lőrét" forgalmaznak hamis tokaji bor gyanánt, s vevő is akad rájuk, mert a fogyasztók többségének fogalma sincs az igazi és valódi közötti különbségről. A megbeszélésen elhangzott: Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter most azt tervezi, hogy a közeljövőben miniszteri szinten tárgyal az áldatlan borkérdésről ukrán kollégájával. Bár kevés eszközük van a hathatós beavatkozásra, mindent megtesznek azért, hogy a helyzet rendeződjön. Bíznak benne, ha korábban Ausztráliával, az Amerikai Egyesült Államokkal és Olaszországgal sikerült megegyezniük a Tokaji névhasználatának ügyében, talán Ukrajnával is dűlőre jutnak. (Más kérdés, hogy Szlovákiával a mai napig sem tudták lezárni az erre vonatkozó tárgyalásokat.)
Ami egyébként Ausztráliát illeti, az értékesítési és hamisítási gondokkal folyamatosan küszködő hegyaljai bortermelők számára sovány vigasz, hogy jelenleg ott is keményen szorít a borászcipő. Visszájára fordult a mondás, mert aki ott most vizet prédikál, de bort iszik, az utóbbival jobban jár. A kontinensen ugyanis ma a jó bor olcsóbb a palackozott víznél. Ennek oka, hogy a harmadik éve tartó túltermelés miatt csaknem egymilliárd liter eladatlan bor hűsöl a tárolókban, ami meghaladja az egész éves ausztráliai kivitelt. A gyártók jelenleg a jó minőségű borokat is úgy címkézik, mint az olcsóbbakat szokás (nem tüntetve fel például a termelő nevét), s amíg a szupermarketekben egy liter palackozott ásványvíz három ausztrál dollárba (egy dollár 162 forint), addig egy palack jó minőségű bor alig két dollárba kerül. Egy friss, 2006-os, hatpalackos karton Chardonnay-ért még tizenkét dollárt (1942 forint) sem fizetnek, vagyis egy üveg borért 324 forintot.
Az ausztrál szőlősgazdák egyébként tíz éve fogtak nagy beruházásokba, miután a világpiacon az európaival szemben megnőtt a kereslet az újvilági borok iránt. Szakértők szerint azonban túllőttek a célon az optimálisnál több új szőlő telepítésével, ráadásul az elmúlt három évben rekordtermés szakadt a nyakukba. Ennek isszák most a levét, bár az ottani bortermelő szövetség elnöke szerint a nyomott árak nem lehetnek tartósak. Számukra viszont az nem vigasz, hogy az ausztrál borokat (egyelőre) nem hamisítják, ellentétben a magyar világörökségi térségben előállított Tokajival.

Világhíres
A tokaji talán az egyetlen magyar márkanév, melyet a világ minden táján ismernek. Nem véletlen, hogy számos ország borásza használja. Még ma is, holott azt csak a legnevesebb magyar borvidék pincészetei tehetnék meg. Bő évtizedes tárgyalássorozat kellett ehhez. Papíron védett név a tokaji, a gyakorlatban nem. Kevés eszköz van a magyar kormány kezében a szerződések betartására, a hamisítás megakadályozására. Évekkel ezelőtt sikerült már megállapodni Ausztráliával, az Amerikai Egyesült Államokkal, valamint Olaszországgal - pontosabban az EU-val - a névhasználatról. Szlovákiával - hiába tagja a közösségnek - még nem zárultak le a tárgyalások. Szomszédaink eddig nem teljesítettek maradéktalanul minden feltételt mindabból, amit a tokaji név használatáért cserébe vállaltak.