Holt lelkek a részarányalapban

A röszkei Kossuth Szövetkezet szövetkezeti földhasználati jogával terhelt földön valaki otthagyott az autópálya-építések során több teherautónyi sittet. Mivel a szövetkezet valójában nem gazdálkodik, nem vették észre, a környezetvédelmi hatóság meg rajta követelte a bírságot. Hasonló esetet nem nehéz találni parlagfű dolgában sem. A szövetkezet alig működik, és a földjeit vagy használja valaki, vagy nem - várják, hogy az FM Hivatalok zárják már le a részarányföldek kiadását, hadd szabaduljanak azoktól a területektől, amelyeken egyébként semmi hatalmuk.
- Nekünk hárommilió aranykoronát kellett volna lezárnunk - mondja a Csongrád megyei FM Hivatal vezetője, Tasnádi Gábor -, és mára csak ötvenezer maradt. A fennmaradó szövetkezetek esetében is egy-egy vitás vagy peres ügy akadályozza a lezárást.
A szövetkezetek felszámolása során három földalapot hoztak létre, ezek közül most a részarányalap érdekel minket. A részaránytulajdont csak az adott szövetkezet részarányalapjából lehetett kérni, ellentétben a kárpótlási jeggyel, amivel bármelyik szövetkezet kárpótlási földalapjából lehetett termőföldet igényelni. A részarányalapok kiosztása körüli káoszról, a hozzá nem értő bizottságok tevékenységéről már írtunk - a földkiadás körüli jogi kupleráj egy részét még mindig takarítják az FM Hivatalok. Jelenleg olyan képet mutat egy szövetkezet, hogy vannak részaránytulajdoni lapok a nyilvántartásban, amelyekre rá van vezetve, hogy ki mennyi aranykoronát hozott be a szövetkezetbe annak idején. Ehhez tartozik valamennyi föld a részarányalapban. Az eljárást akkor lehet lezárni, ha sem föld nem maradt a szövetkezet részarányalapjában, sem részarány-tulajdoni lap, vagyis aranykorona a nyilvántartásban. Ez nem megy simán, mivel a részarány-tulajdonosok aranykoronáit összeadva nem ugyanannyit kapunk, mint amekkora értékű föld a részarányalapban van. Általában az történik, hogy marad föld és aranykorona is. Csakhogy azt az aranykoronát nem akarják földre váltani a tulajdonosok - például nem is tudnak róla, hogy van, vagy túlságosan kevés, vagy az illető egyáltalán nem akar földet. Ilyenkor kisorsolják a részarányalapban meglévő földekre a tagok aranykoronáját, és közös tulajdon jön létre.
- Egy sereg halottnak van részarány-tulajdoni lapja - magyarázza Maróti Edit ügyvéd -, és olykor a sorsolás kezelhetetlen helyzeteket hoz létre. Az eljárás vége az, hogy háromszáz kistulajdonos ül egy tábla földön, és ezen birtokosok egy részét meg sem lehet találni, vagy éppen rég halottak.
- Hogy a sorsolás nem a legjobb megoldás, azt mi is tudjuk - mondja Tasnádi Gábor -, de erre kötelez bennünket a jogszabály. Nézze, itt van egy kérelem: ez a férfi nulla egész egytized aranykoronát örökölt, és nem érti, hogy miért nem mondhat le róla, holott csak a baj meg az adminisztráció van vele. Nem tudunk neki mit mondani.
Ráadásul az állam mind a mai napig nem tett pontot a részaránytulajdon adásvételére. Aki egy ilyen sorsolt táblába bevásárolja magát háromszázegyedik tulajdonosnak, az még akkor is megakadályozhatja a terület bármilyen irányú értékesítését, esetleg hasznosítását, ha a tulajdonrésze elenyésző. Képzeljük el, hogy van egy földünk, amelynek minden munkálatát háromszáz másik emberrel kell megbeszélnünk. A saját részünket nem kérhetjük ki belőle, mert ahhoz mind a háromszáz másik tulajdonos beleegyezése kellene - azok egy része viszont halott; és még ha mindenkit megtalálunk is, akkor is biztosan lesz egy, aki azt mondja, hogy nem egyezik bele. A földkiadás lezárása után szép számmal lesznek majd ilyen táblák. A helyzet iróniája az, hogy ezeket most hozzák létre - holott az egész világon a felszámolásukra törekednek, ugyanis megbénítják az ilyen táblák megművelését. A folyamat végén olyan spekuláns áll, aki a háromszázad részével egészen addig akadályozza a föld hasznosítását, amíg a többi tulajdonos egyesével el nem unja a dolgot, és el nem adja neki a részét. Magyarországon is tervezik támogatás folyósítását a közös tulajdon felszámolására. Ma a közigazgatás azon fáradozik, hogy hatalmas közös tulajdonú táblákat hozzon létre. Amint készen lesz vele, arra fogunk költeni, hogy ezektől valahogy szabaduljunk meg. A földügyi kavarodásnak véget kell vetni - csak félő, hogy a helyzet megoldása legalább olyan súlyos problémákat szül majd, mint az eddigiek.