Mankó a homokon

Sokak számára teremtett jó lehetőséget, hogy idén nyáron újra megnyitották az NVT keretében meghirdetett támogatást a kedvezőtlen adottságú területekre (röv.: kat): június 30-ától július 31-éig ismételten bárki beadhatta kérelmét az uniós kasszából származó anyagi segítségre. A tapasztalatok szerint sokkal többen jelentkeztek az ismételt határidőre, mint amennyit az egy hónapnyi "többlettől" várni lehetett.
Mindennek oka egyfelől az volt, hogy korábban sokan töprengtek azon, megéri-e számukra a támogatás igénylése. Bizonytalanok voltak, s nem merték vállalni a pályázat elnyerésével járó kötelezettségeket. Főleg azok mérlegeltek, akik nem szívesen mondtak volna le arról, hogy búzát vagy kukoricát termeljenek az adott területen. Ezt ugyanis a kat előírásai nem teszik lehetővé. Így a termelők egy része eleinte nem találta elég kedvezőnek a kat által felkínált lehetőséget. Szerette volna maga számára nyitva hagyni azt a "kiskaput", hogy a hazai gazdák körében két legnépszerűbbnek számító terményt - búzát és kukoricát - vesse el az esetleges nagyobb haszon reményében. Másfelől voltak olyanok is, akik egyszerűen későn kaptak észbe, s lemaradtak a korábbi határidőről. Most többségükben pótolhatták e mulasztást, s öt évre megszerezhették a jogosultságot a támogatásra.
A kedvezőtlen adottságú területek támogatását öt esztendőn át vehetik igénybe az arra jogosult gazdák. Valamennyi támogatási forma közül ez a legrugalmasabb - vélte a szakértő -, hiszen óriási előnye, hogy nem veszíti el azt a termelő akkor sem, ha a szóban forgó évek egyikében nem felel meg a feltételeknek. Mindezt részletezve, a szaktanácsadó szerint könnyen előfordulhat, hogy a gazda egyik évben kéri a támogatást, aztán a második évben úgy látja, nem éri meg neki. Ha a vetésforgó összeállításakor tartja magát az uniós követelményekhez, ettől függetlenül a harmadik, a negyedik és az ötödik esztendőben újra kérheti a kifizetést a számlájára.
Az ilyen területek megsegítését célzó források, különösen a legelőterületek birtokosai számára, kiváló többletforrást jelentenek, ugyanis megkétszerezhetik az igénybe vett támogatást.
Zala megyében például elsősorban a magasabb összegű támogatásért folyamodtak a gazdák, az alacsonyabb bevételt biztosító változat kevésbé volt népszerű. Ez utóbbi konstrukció esetében sokan úgy gondolták, hogy többet veszítenek, ha nem a biztos hasznot hozó növényeket vetik, mint amennyit a viszonylag kis összegű támogatás hozhat a konyhára. Az Európai Unió ugyanis két külön csoportba sorolja a támogatandó területeket, s amíg az úgynevezett kat 19-esben hektáronként évi 85,9 eurót kap támogatásként a gazda, addig a kat 20-asba soroltak évi 10,94 eurót.
A nyolcszoros különbség miatt fontos tudni, miként különbözteti meg a kedvezőtlen területeket az Európai Unió. A kat 19-esbe azok a területek férnek bele, amelyek egyidejűleg három feltételt teljesítenek: egyrészt alacsony hozamú, nehezen művelhető területek, amelyek csak különösen nagy ráfordítással lennének javíthatók, és amelyek elsősorban külterjes állattartásra alkalmasak. Másrészt az átlagosnál lényegesen alacsonyabb mezőgazdasági teljesítményűek; harmadrészt pedig amelyeken túlnyomórészt mezőgazdasági tevékenységből él a lakosság és egyre többen vándorolnak el a térségből.
A kat 20-asba a különleges hátrányokat szenvedő térségek sorolhatók. Ennek minősülnek a fokozottan savanyú talajok, amelyek esetén ennek mérőszáma meghaladja a 4,5-ös pH-értéket, s így a talaj termőképessége nagymértékben korlátozott. Szintén akadályozza sok növényféleség termesztését a szélsőségesen magas sótartalom, magyarán, ha szikes a talaj. Ez akkor válik kritikussá, ha 0,15 százalék fölé emelkedik a nátriumsók aránya. Az ilyen adottságokkal rendelkező birtokokon kizárólag a nagy sótűrő képességű növények képesek megmaradni. És még azok esetében is számottevő terméscsökkenéssel kell szembenézniük a gazdáknak.
Éppígy megnehezíti a gazdálkodást egy adott területen az, ha kirívóak a vízgazdálkodási körülmények, ami a talaj gyenge vagy éppen nagy vízáteresztő tulajdonságában mutatkozik meg. Ezek az agyagos, belvizesedésre hajlamos, illetve az extrém módon homokos talajok.