Csiki-csuki a sertéspiacon

Miközben ugyanis az állatvásárokon pillanatok alatt kel el a malac, és a pultokon ezer forint körül kínálják a karajt, nyolcszázért a combot, a Magyar Húscéh a csúcs után most némileg csökkenő felvásárlási árak miatt úgynevezett "irányadó" árakat követel az agrártárcától. Az érv: az unióban túlkínálat alakult ki a sertéspiacon, és az emiatt néhány hete Magyarország felé "lehúzódott" lengyel és cseh export viszi lefelé a magyar árakat.
A céh számítása alapján a nemzetközi piacon egyelőre tíz százalékkal olcsóbban kapni meg a sertéshúst, ám eközben a termelők költségei is tíz százalékkal nőttek az elmúlt két hónapban. Ez tehát összesen ötödnyi veszteségnek felel meg a korábbi jövedelemhez képest. A helyzet ilyenformán az egész ágazatnak rossz, hiszen a nyomottabb fogyasztói árak miatt vélhetőleg visszaesik majd az élő sertés ára is, ami oda vezethet, hogy a mostani, körülbelül 3,2 milliós sertésállomány jövőre tovább csökken, a hárommilliót sem éri majd el. Ezért azt kéri a húscéh a minisztériumtól, hogy a költségekkel és a piaci viszonyokkal is számoló, egységes árrendszert hirdessen meg. Érvelése szerint az unióban is használatos az irányadó árak intézménye, s erről a minisztériummal már meg is kezdődtek a tárgyalások.
Megkérdeztük a tárca szakilletékesét is. Óvatos választ kaptunk. Egyrészt azért, mert a sertéságazatban garantált áras rendszert nem működtet az unió. A tenyésztést elsősorban a takarmánypiaci, vagyis a gabonaárak szabályozásával és egyes élelmiszer-higiéniai támogatásokkal lehet hivatalosan segíteni. Másrészt viszont az is igaz, hogy létezik több tagországban is az "irányadó ár" intézménye. Az ellenben megint más kérdés, hogy a szabad, uniós belső piacon a hazai kereskedő, feldolgozó vesz-e olcsóbb importhúst, netán elfogadja az egyszerű ajánlásként felfogható szakminisztériumi irányadó árat. Jelenleg ugyanis sertésárat meghatározó hatósági joga nincs sem a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, sem más ágazati szervnek.
Ami a világpiaci helyzetet illeti, nem éppen egyszerű ott sem most a helyzet. Az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKI) összegzése szerint ma Kína a világ legnagyobb termelője, lefedi a nemzetközi piac felét. Ezután következik az Európai Unió, majd az Egyesült Államok. Amerikai előrejelzés szerint a világ sertéshústermelése két százalékkal bővül 2006-ban. Az Európai Bizottság prognózisa viszont úgy szól, hogy bár a közösségen belül a sertéshús termelése összességében ugyan csak egy százalékkal növekszik 2006-ban, erőteljes, tíz százalék körüli bővülésre lehet számítani például a már említett versenytársunknál, Lengyelországban. Az Európai Unió legnagyobb termelőjének számító Németországban is több lesz a disznó. Kihívás tehát akad bőven - s lényegében ezek a tényezők határozzák majd meg igazából, menyi is lehet a magyar pultokon a szilveszteri malac kilója.
A kutatói elemzés szerint a vágóhidak a termeléshez szükséges alapanyag jelentős részét importból szerezték be. A nem Magyarországon termelt sertések részaránya 2005-ben 10-15 százalék körüli volt a teljes felvásárláson belül, 2006-ban viszont már 20-25 százalékra növekedett az arány. A vágóhidak, illetve húsfeldolgozók nemcsak élősertést, hanem előfeldolgozott húst is hoznak be a folyamatos termeléshez szükséges alapanyag biztosításához. Ennek teljes mennyisége tavalyhoz képest megháromszorozódott. A képlet tehát egyszerű: a megemelkedő hazai árakra a feldolgozóipar - élve a szabad beszerzés jogával - a behozatal növekedésével válaszolt. Hogy ebben a csiki-csuki helyzetben mit érhet az irányadó ár, az nagy kérdés.

Gyérülő állomány
A hazai állatállomány az uniós csatlakozás után rohamosan gyérült - állapítja meg az AKI legfrissebb jelentése. Ez a tendencia 2006-ban is folytatódott: az áprilisi állatösszeírás adatai szerint a sertésállomány 2005 áprilisához képest közel két százalékkal, a 2004. évihez képest pedig több mint tíz százalékkal apadt. Szakértői becslések és saját számítások alapján a gabonafélék takarmányként való felhasználása a 2005/2006-os gazdasági évben 3,8-4 millió tonnára tehető, ami az öt évvel ezelőtti felhasználáshoz képest (5,8-6 millió tonna) kétmillió tonnás visszaesés. A takarmányok iránti kereslet visszaesése a tápárak csökkenését is magával hozta az elmúlt két évben, ám az idei aratás után megemelkedett világpiaci árak már a hazai kereskedésben is megjelentek, sokasítva ezzel az állattartók gondjait.