Ma éppen a szalma tejel

Tűrőképességének határán van sok szarvasmarhatartó. A gazdák számításai szerint a tej alacsony felvásárlási ára nem követte az elmúlt két évben az infláció mértékét sem. Mivel a tej nem tárolható, kénytelenek eladni annyiért, amennyiért viszik a feldolgozók.  Kétségtelen, hogy a termelők külön-külön aligha diktálhatnak a felvásárlóknak, csakis szervezetten, termelői csoportokba tömörülve érhetnek el elfogadhatóbb árakat. Felvetődik azonban, hogy a tömörülések sem mindig képesek megvívni a tejárharcot, ezért szükség lenne munkájuk összehangolására.
Ha a tejárakat nézzük, változatos az országos kép, nem beszélve arról, hogy hivatalosan áttértünk ugyan kilós mértékegységre a tejnél, gramm/100 grammra a zsír- és fehérjetartalom meghatározásánál, sokan azonban ma is literben, gramm/100 milliliterben számolnak. Ezért ember legyen a talpán, aki hamarjában eligazodik: egy kiló tej kevesebb egy liternél, ami eleve plusz-mínusz két forintot tesz ki a kétféleképpen számolt felvásárlási árnál. Békés megyében például 68 forintot fizettek a tej literéért (ez kilónként 66 forint) az utolsó negyedévben, Hajdú-Biharban literenként 65,50-66 forintot, míg Baranyában megközelítően 62, Bács-Kiskunban 62-64 forintot kaptak a gazdálkodók a tej kilójáért, Pest megyében pedig kilónként 64-66 forint között mozgott az ár. A termelők azt szeretnék, ha a tej kilós ára hetven forint fölött kezdődne országszerte.
Németh István érdi tejtermelő jövőre legalább nyolc-tíz százalékos költségnövekedéssel számol, miközben a termelők terheit idén már jócskán növelte a takarmány szeptemberi, húsz-harminc százalékos drágulása. Felhozta példaként a kukorica egekbe szökött árát, ami elérte a 28-30 ezer forintot tonnánként. Azt tapasztalja, hogy annak sincs valami nagy szerencséje, aki szalmát akar venni, mert az hiánycikk mostanában a piacon, szénát olcsóbban lehet kapni, mint szalmát. Az állattartók csaknem harmadának nagy érvágás ez, hiszen aki nem termel gabonát, annak szalmája sincs, és lejárja a lábát, mire, csillagászati áron, hozzájut. Az érdi termelő kiszámította, hogy 78 forintos önköltség mellett nyolc forint fölötti veszteséggel lehet idén előállítani a tejet.
A termelők az is sérelmezik, hogy a támogatások utólag, egy év eltelte után jutnak el hozzájuk, és a jelenlegi, területalapú támogatás a növénytermesztést részesíti előnyben, így a tejágazat eredményét nagymértékben befolyásolja, mekkora földje van egy adott gazdaságnak. Tóth István, a MOSZ titkára szerint főként azok a tejtermelők vannak nagy veszélyben, akik nem tudnak megfelelni az uniós környezetvédelmi és állat-egészségügyi előírásoknak, üzemük ugyanis elesik a tej után járó, valamint a területalapú támogatástól is. Ha nem rendeződik a helyzet, megtörténhet, hogy a gazdaságok tömegével számolják fel a tejtermelő tehenészeteket, nehogy veszélybe kerüljön a területalapú támogatás.

Házhoz viszik
Házhoz viszik a tejet a mórichidai tehenészetből. A szarvasmarhatelep gazdái minden reggel hét órakor útnak indítják a két hűtőkocsit a közeli falvakba. A tartályból 140 forintért mérik a 4,5-5,2 százalékos zsírtartalmú (nyáron 3,5-ös) tej literjét. A mozgó tejboltokban - ahol sajt és túró is kapható - így is sokan vásárolnak, előfordul, hogy naponta ezerötszáz liter tejet eladnak este hétig a csaknem negyven településen, többek között Pápán. Dobján Szabolcstól, a Mórich Kft. huszonéves munkatársától megtudtuk, hogy a naponta megtermelt 3000-3200 liter tejnek körülbelül a nyolcvan százalékát tartálykocsis mozgóboltokkal szeretnék eljuttatni a vásárlókhoz. Tervezik, hogy tejesautóik rövidesen eljutnak a Balaton északi partjáig.