A reformok felé áll a közös szekér rúdja

Fontos nemzetközi tárgyalásokra, újabban például az unió agrárpolitikáját folyton bíráló Nemzetközi Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tárgyalási fordulóira. Legutóbb Londonban találkoztak a "négy nagy" (USA, India, Brazília és az Európai Unió) képviselői, hogy kimozdítsák végre a holtpontról az agrár-világkereskedelmi tárgyalásokat. Boel szerint jelenleg az amerikaiknak kellene nyilatkozniuk: hajlandók-e csökkenteni a farmereiknek nyújtott támogatásokat? A főbiztos asszony, ha csak teheti, külföldi programjaiba beiktat egy-egy vidéki látogatást is. A dán hölgy farmon született, falun nőtt fel, férje most is gazdálkodik szülőhazájában.
- Ha anyanyelvünk különbözik is, a mezőgazdasági ismeretek közös nevezőre hoznak bennünket az európai, sőt a világ bármely országabeli gazdákkal találkozva - válaszolta e sorok írójának származása felől érdeklődő kérdésére. - Amikor 2004 őszén megtudtam, hogy biztosnak jelölnek az unió kormányának számító Európai Bizottságba, csakis a vidék és a mezőgazdaság ügyeire hajtottam. Ha nem kaptam volna meg ezt a területet, most aligha beszélgethetnénk Brüsszelben. Éltet és érdekel a munkám, noha életemben nem dolgoztam még ennyit, mint főbiztosként.
Hogy mi a munka? Lényegében az unió közös agrárpolitikájának folytonos reformja. Amióta Boel asszony kormányozza a közös szekeret, azóta pontosan tucatnyi, zömében szegény országnak kell megtalálnia helyét a KAP, a közös agrárpolitika korántsem egyszerű szabályozásában. Általuk több mint százmillió fővel, ötszázmilliónyira nőtt az unió lakosainak, egyben élelmiszer-fogyasztóinak száma. A harmadik világban termelt olcsó élelmiszerek azonban iszonyú nyomás alatt tartják a közösség piacát. Ráadásul az unióban az afrikai, az ázsiai és a dél-amerikai viszonyokhoz képest - nagyon helyesen, fogalmazott Boel - összehasonlíthatatlanul szigorúbbak a környezetvédelmi, valamint az állatjóléti követelmények és magasabb az agrártermelők életszínvonala, elvárt jövedelme is. Ilyen körülmények között nagyon sok ágazatban az unió nem győzi a versenyt. Egyetlen kiút van: a bárhol eladható, kiemelkedő minőségű termékek előállítása.
- A magyar gazdálkodók többsége folytonos visszalépésre kényszerül, a hétköznapokban már-már szorongatásként éli meg a közös agrárpolitikát - szakítottam félbe a főbiztost.
- Az érzéseknél többet mondanak a számok - vágott vissza a fehér hajú hölgy. - Magyarországon az utóbbi években hatvan százalékkal nőttek az agrárjövedelmek, s a különböző reformoknak sem a termelők tönkretétele, hanem, épp ellenkezőleg, a globalizált piacon való helytállásuk elősegítése a célja. Nehéz persze a farmerek millióival megértetni, hogy a brüsszeli agrárbiztos nem egy szörnyű, kiállhatatlan nőszemély.
- A cukorrépa-termelés visszafogását és a szőlők kivágásának támogatását például mi indokolja?
- Cukorfronton egyértelműen vesztettünk a brazilok és a thaiföldiek által kezdeményezett háborúban. Képtelenség volt tovább tartani az uniós cukorpiac elzárkózását a világtól, ami a háromszoros fogyasztói árakban nyilvánult meg. A cukorreform keretében a gyáraknak és a termelőknek tisztességes pénz ellenében méltányos visszavonulást hirdettünk meg, ahelyett, hogy végignéztük volna fájdalmas pusztulásukat. Férjem is felhagyott a répatermesztéssel, minthogy bezárt a környékbeli cukorgyár. A borreform inkább erősíti, mint gyengíti majd az európai borok helyzetét. A szőlőtermelők szabad akaratukból döntik el, kivágják-e vagy sem az ültetvényeiket.
Boel asszony mindeközben már 2008-ra figyel, hiszen akkor lesz esedékes a KAP-reformok félidős, az uniós szakzsargon szabad magyar fordításában "egészségügyinek" nevezett felülvizsgálata. Noha mandátuma 2009-ben lejár, természetesen foglalkozik a KAP sorsával a 2007-2013. közti költségvetési időszakot követően is.
- Milyen lesz a közös agrárpolitika a következő időszak végén, 2020-ban? - hangzott a most még nagyon távoli jövőt firtató újságírói kérdés.
- Ha én azt tudnám, akkor bizonyára egy nagyon jövedelmező tanácsadó céget alapítanék - így Boel asszony. - A KAP jövője nyilvánvalóan a jelenlegi reformok sikerétől is függ, hiszen Európa vidéki térségeinek, benne mezőgazdaságának évtizedek múltán is az itt élőket kell szolgálnia.