A sertés nyomában

GazdálkodásO. Horváth György2007. 03. 02. péntek2007. 03. 02.
A sertés nyomában

A közelmúlt élelmiszerbotrányai nyomán világossá vált, hogy a fogyasztókat - a hivatalos szervekkel egyetemben - könnyű megtéveszteni, s ezt kihasználva nem azonosítható, gyenge minőségű, lejárt szavatosságú termékek jelentek meg a boltokban. Az import egy részénél a nyomon-követhetőség nem teljesül, nem határozható meg az áru eredete, nem kereshető vissza "előélete".
A magyar termelőknek minden egyes előállított sertést egyedileg meg kell jelölni, a vágóhidra került állat azonosító adataiból minden lényeges információ (mely tenyészetből származik, mikor és mivel kezelték stb.) visszakereshető.
Mindez semmit sem ér, ha az importtal szemben nincs hasonló szigor. Jelenleg nagy tömegben áramlik hazánkba az egyedi jelölés nélküli, kétes eredetű import élősertés. Az egyedi jelölés hiányában nehéz megállapítani, hogy mi is kerül a vágóhidakra, s onnan a "magyar" termékekbe.
A Mezőgazdasági Szövetkezetők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ)  szükségesnek tartja, hogy a hatóságok teremtsenek azonos szabályozási feltételeket az import és a hazai sertések termelői részére. Az egyedi jelölés költsége versenyhátrányt jelent a magyar termelőknek az importtal szemben. Az érdekvédők követelik, hogy azonos előírások vonatkozzanak a hazai és az import sertésekre.

Ezek is érdekelhetnek