Itt a kezem - disznóláb

Büszkén hirdettük a rendszerváltás előtt, hogy gond nélkül előállítunk évente akár 10-11 millió sertést. Ennyi akkor piacra is talált – igaz, a nem éppen piaci alapon működő KGST-országokban. A kilencvenes években váratlanul érte az ágazat szereplőit a piaci versenyhelyzet megjelenése. Ekkor két irányban indult el az útkeresés: egyfelől a mezőgazdasági kistermelés, a másik oldalon pedig a nagyüzemi gazdálkodás kibontakozása felé. Éder Tamás, a Hússzövetség elnöke a Pénzvidék műsorában a rendszerváltás után kialakult termelési szerkezet bajaira hívta fel a figyelmet. Számos nagyon kis termelő jelent meg a piacon, és sok – európai viszonylatban nagynak számító – sertéstenyésztő vállalkozás indult el a kilencvenes évek elején.

Gazdálkodás2007. 08. 17. péntek2007. 08. 17.

Kép: Lajosmizse, 2006. november 05. Malacokat árulnak a lajosmizsei vásárban. Fotó: Ujvári Sándor

Itt a kezem - disznóláb
Lajosmizse, 2006. november 05. Malacokat árulnak a lajosmizsei vásárban. Fotó: Ujvári Sándor

Mára a háztáji sertéstenyésztés szerepe minimálisra csökkent, a nagy termelők uralják a piacot. Oda jutottunk, hogy Magyarországon évente alig négymillió sertést tenyésztenek, ami nem fedezi a magyar húsipar kapacitását. A feldolgozóüzemek ezért kénytelenek külföldről húst venni. Az elnök szerint más oka is van annak, hogy a sertéstenyésztés helyzete jelenleg ilyen áldatlan. Uniós csatlakozásunk előtt a magyar sertéstenyésztés mesterséges körülmények között működtetett ágazat volt: szabályozták az árat, állami támogatásokkal tették nyereségessé a tenyésztést. Ez egy csapásra megszűnt, az ágazat szereplői kemény versenyhelyzetben találták magukat. A feldolgozó gyakran olcsóbban juthat hozzá külföldön a nyersanyaghoz, mint idehaza. Nem kérdés, melyiket vásárolja meg. Még akkor is az olcsóbbat, ha a magyar tenyésztőhöz szerződés köti.
Éder Tamás a legnagyobb problémának azt tartja, hogy ma Magyarországon a feldolgozók és a termelők között csak alkalmi kapcsolatok vannak. Bár vannak szerződések, azok senkit nem kötnek.
Slezák György, az egyik legnagyobb tenyésztői szervezet, a Hungapig Kft. igazgatója szerint is a szerződések betartása vezetne eredményre. Azért lenne fontos a szigor, mert így tervezhető árra lehetne alapozni. Magyarországon a húsz évvel ezelőttihez képest egyharmadára csökkent a hústermelés. Mivel mennyiségben nem tudjuk állni a versenyt, fontos lenne, hogy sajátosan magyar, csak ránk jellemző termékkel jelenjünk meg a piacon. Ilyen például a megfelelő takarmányozással elért, eredeti ízanyagú hús, amelyet például a japán és koreai piac igen sokra értékel. Több nyugat-európai szakértő elismerte már, hogy a speciális takarmányozásnak köszönhetően a magyar sertéshús ízletesebb, mint az átlagos európai. Minden adottságunk megvan ahhoz, hogy minőséget adjunk.
És közben itt az olcsó, külföldi hús is. Lengyelország előtt bezárta kapuit az orosz és az ukrán piac, így ott rengeteg a húsfelesleg. Magyarország pedig jó piacnak számít. A tartós együttműködés kialakításában és a szerződések betartásában van még tanulnivalónk – véli a herceghalmi tenyésztő.

Ezek is érdekelhetnek