Sarcol a természet

Gráf József miniszter elmondta: az érintett gazdák 9-10 milliárd forint közötti támogatást kapnak, attól függően, hogy mennyi termelő veszi igénybe a kamattámogatásos hitelt. Az összeg egy része költségvetési forrás, és azt a minisztérium keretéből jelentősen megnövelték.
A tárcavezető megjegyezte: közös lengyel–magyar fellépéssel uniós támogatást is szeretnének elérni a termelőknek Brüsszelben, de ez hosszabb időbe telhet. Példaként említette, hogy a két évvel ezelőtti árvízkárok után az idén adott pénzügyi segítséget a közösség.
A mintegy kilencmilliárd forintot igazságosan akarják elosztani. Nyilvánvalóan a teljes fagykárt szenvedett termelők nagyobb kárenyhítésre számíthatnak, mint például egy harminc százalékot veszítő gazdálkodó, aki a megmaradt gyümölcs magasabb áron várható értékesítésével enyhíthet valamit a természeti csapáson. A miniszter szerint csak azok kapnak támogatást, akik beléptek az újra megnyitott kárenyhítési alapba. Megjegyezte, hogy az ezer négyzetméternél nagyobb belterületi gyümölcsösökben gazdálkodók is részesülnek a támogatásból.
Jakab Ferenc, a Magosz alelnöke és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke kijelentette, csak részben elégedettek a megállapodással, hiszen nem tudták elérni azt a követelésüket, hogy a térséget katasztrófa sújtotta térséggé nyilvánítsák. Ehhez törvénymódosításra van szükség, s van is már ilyen javaslat az Országgyűlés előtt.
Még meg sem száradt a tinta a fagykárt részben térítő egyezségen, máris újabb természeti csapáson, az aszályon a sor. Az előzetes becslések szerint legalább háromszázmilliárdos a teljes veszteség. Az utóbbi napokban többen felvetették: a földművelésügyi miniszternek nyilvánosan be kellene jelentenie az aszály tényét. Gráf Józsefhez fordultunk, és ő értetlenül fogadta a kérést, hiszen mindenki előtt nyilvánvaló és érzékelhető jelenségről van szó. Mindeközben keveredik az aszály és az elemi kár fogalma. Az aszálykár az unió fogalomrendszerében egyértelmű: egy-egy gazdálkodó akkor szenvedett aszálykárt, ha az éppen aktuális értéken, azaz hozamértéken számolva legalább harmincszázalékos a bevételkiesése. Ilyen összefüggésben is az állattartók húzzák a rövidebbet, hiszen a magas gabonaárak visszapótolhatnak valamit a növénytermesztők kasszájába, míg a takarmánydrágulás óriási nehézséget okoz az állattartónak. De igaza van Obreczán Ferenc Magosz-főtitkárnak is, aki úgy véli: a nulla hozamot elért gazdáknak bármilyen magas gabonaár is csak nulla bevételt hozhat.
A Tápiószentmártoni Aranyszarvas Rt. vezérigazgatója, Czerván György emlékezete szerint 2003-ban volt a legutóbbi jelentős aszály. Akkor kétszázmilliárd forint körüli aszálykár után tízmilliárd volt az állami kárenyhítés. Most nagyobb a kár, ezért legalább 25 milliárddal kellene életben tartani az aszálykárosult termelőket.
Mint tudjuk, bemondásra senki, az állam meg főleg nem fizet. Előbb a felmérés, a kármegállapítás következik, aztán a „bőkezű” költségvetés lehetőségeihez képest jöhet némi gyógyír. Az idén, a kárenyhítési rendszer bevezetésének esztendejében jól megsarcolta a magyar agrárgazdaságot, sőt vélhetően az egész hazai társadalmat a természet. Fagy után aszály – mi jöhet még?
A fanatikus zöldek állítják, a klímaváltozás csupán enyhe dádá az emberiségnek a természet ellen elkövetett halmozódó bűneiért…