Szakértők birkóznak

Ha sok a gabona, akkor magtárépítési lázban ég az ország, ha meg kevés és drága a termény – mint az idén –, akkor az élelmiszerárak elszabadulása miatt nagy a pánik. Ráadásul következmények nélküli országban élünk, így aztán ki-ki előrukkolhat jobbnál jobb ötleteivel. Utóbbira legjobb példa az unió tulajdonában lévő, Magyarországon termett és tárolt kukoricakészletek zárolása. A szakértői javaslat az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülésén vetődött fel, ám nem kapta meg parlamenti tárgyaláshoz szükséges többséget, leszavazták.
Hírlik, hogy valutával teli táskás emberek járják az országot, s a kombájntól megveszik a kukoricát tonnánként minimum ötvenezer forintért. Számla és minden más nyom nélkül. Ami kevés megtermett, azt is elviszik az országból. Meglehet, hogy drágán sem lesz takarmány. Saját állami gabonafelvásárlási rendszert kellene hát működtetni – merült fel ugyancsak a mezőgazdasági bizottságban. Az állami készletek a biztonságos takarmányellátást szolgálnák – így a hozzáértő érvelés. Ezzel meg az a baj, hogy Magyarország részben kivonná magát az unió gabonapiaci szabályozása alól – hozakodnak elő ellenérvükkel szakértői berkekben.
Felvetődött az élelmiszerek áfájának csökkentése is, ám a javaslat azért nem került a kormány elé, mert a drágulás 11-12 százalék körüli. Némelyik szakértő úgy véli, a csökkentést egy az egyben „lenyelnék” a kereskedők, ráadásul a mérséklésről elegendő lesz majd akkor morfondírozni, ha az éves kenyér-, tej-, hús- vagy tojásdrágulás húsz százalék körüli lesz. A takarmány miatt nem csupán a szakértők aggódnak, hanem főként az állattartók. Utóbbiak számára itt a miniszteri ígéret: az agrártárca felügyeletével működő vállalatok legalább félmillió tonna kukoricát megvásárolnak. Az árakról folyamatosan egyeztetnek a sertés- és a baromfitartók szövetségeivel, hiszen az állam nem kíván keresni a terményforgalmazáson. Vajon mit szólnak ehhez az érintett társaságok szakértői?
Megint más szakértők úgy vélik: az államnak a reális versenyviszonyok biztosításában kellene inkább szerepet vállalnia. Az élelmiszerláncban a politikának nincs helye, sokkal inkább a kínálat és a kereslet döntse el, hogy az élelmiszerárak milyen mértékben emelkedjenek, netán csökkenjenek. Utóbbira nemcsak az aszály miatt nincs esély, hanem azért sem, mert nálunk az uniós átlaghoz képest az élelmiszerárak csupán 71 százalékon állnak – érvelnek az Eurostat adataival. Ilyenkor azokat a szakértői véleményeket természetesen nem idézik, amelyek a jövedelmi viszonyokat vetik össze…