Már forr a bor

Egyre több jel utal arra, hogy az uniós borreform nem az Európai Bizottság tavaly nyáron bemutatott elképzelései szerint valósul meg. A tagállamok mezőgazdasági miniszterei jelentősen módosították az agrárbiztos eredeti javaslatát. Mariann Fischer Boel az európai borfelesleg csökkentésére azt javasolta, hogy a reform első öt éve alatt az uniós szőlőültetvények 12 százalékát, 400 000 hektár termőterületet vágjanak ki. Ezzel szemben az agrárminiszterek csupán 200 000 hektár kivágását tartanák elfogadhatónak. A radikális irtási tervet főként a nagy bortermelő országok – Francia-, Spanyol- és Olaszország, – de a kisebb termelők is – Ausztria, Magyarország és Szlovénia – ellenzik.
A kivágás nem old meg semmit. Ha kivágják a szőlőt, mi lesz helyette? Mire fogunk borturizmust építeni? – tette fel a kérdést a Pénzvidék műsorában Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára. – Az EU borpiaci reformjának másik nagyon égető gazdasági tényezője az, hogy a szerkezeti átalakításba milyen uniós támogatásokat tudunk bevonni. Magyarország csaknem 2,5 milliárd forintnyi támogatást tudott mozgósítani a szakma számára, most úgy látjuk, ennek csak a töredékét sikerül megkapni.
– Az eredeti elképzelések szerint a borreform ügyében már ez év első felében, a német elnökség ideje alatt komoly előrelépést kellett volna tenni – tette hozzá a főtitkár. – A borágazat átalakítása nem halogatható sokáig. Jelenleg az éves uniós bortermelés mintegy 15 százalékát – kereslet hiányában – lepárolják. A borágazat évi 1,2 milliárd eurónyi támogatásából félmilliárdot lepárlásra fordítanak. Nálunk azonban a lepárlás nem olyan jó üzlet, mint az unió többi országában: míg Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban éves szinten öt–nyolc millió hektolitert párolnak le a borpiaci reform terhére, addig Magyarország ezt még sohasem vette igénybe, illetve korábban csak egy-kétszázezer hektó gyenge minőségű borból lett párlat.
A jelenlegi dotációs rendszert kihasználva például számos nagy spanyol gazdaság a tömegbor előállítására, illetve a lepárlására szánt támogatások megszerzésére szakosodott. Olaszországban az uniós támogatásokból több borgazdaság bioüzemanyagokhoz kevert alkohol előállítására állt át.
Sok tagállam bírálja azt a tervet is, amely az európai bor világpiaci súlyának erősítésére minden borászati eljárást, technikai vívmányt engedélyezne, amely nem ártalmas az egészségre. A bizottság lehetővé tenné, hogy ahol eddig is, a megengedett mértékű kiegészítő cukrozást alkalmazzák. Emellett Brüsszel azt is jóváhagyná, hogy a kaliforniai gyakorlathoz hasonlóan úgynevezett „ízdizájnerek”, ízkotyvasztók manipulálják a borok zamatát.
Horváth Csaba erre ironikusan megjegyezte: – A mi szakmánkban nem ízdizájnerrel dolgozunk, hanem sommelier a neve, akinek az a feladata, hogy az étel és a bor között megtalálja a megfelelő harmóniát.