Továbbra is kereszttűzben

„Elgondolván, mennyire függ nemzetünk egész jólléte mezei gazdaságunk virágzásátul, s mennyire emelhetnénk nemzeti erőnket, ha valami föntebb mezei szorgalom terjesztené gazdag földünkre áldásait” – e sorokat valamikor az 1800-as évek elején vethette papírra Berzsenyi Dániel. A magányos poéta örök érvényű útravalót hagyott az utókorra. Nemcsak azért, mert a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet honlapjának mottójául szolgál, hanem üzenete miatt is. Földjeinkre most is elkelne némi mezei szorgalom, ám az igazi áldást a nemzeti egyetértés hozhatná meg.
Az viszont nálunk termőföldügyekben (is) nagy hiánycikk. Különösen éles a viszálykodás a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) földértékesítési gyakorlatának megítélésében. Az Országgyűlés agrárbizottságának kormánypárti oldala nagyjából rendben lévőnek tartja az állami földek eladását, az ellenzék az ország tőkéscsoportoknak való kiárusításáról beszél. Nem a földkérdés részleteiben ugyan, de tavasszal egyvalamiben közös állásponton voltak a szakbizottság honatyái. Az egyetértés tárgya az NFA jogállása volt. Ángyán József fideszes képviselő szavaihoz – miszerint a föld különleges jószág, ezért nem kezelhető együtt mással – csatlakoztak a bizottság kormánypárti tagjai is. Céljukat nem érték el. Az Országgyűlés a nemzet vagyonát kezelő három állami szervezet (ÁPV Rt., Kincstári Vagyoni Igazgatóság, NFA) egyesítéséről döntött a röviden vagyontörvényként emlegetett jogszabály elfogadásával. Az állami vagyont a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kezeli, amelynek felügyeletét a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács látja el. A testület FVM által delegált tagjának földügyekben vétójoga lesz.
A kinevezése előtti bizottsági meghallgatások sorában a kis magyar földvita hevét jócskán megtapasztalhatta a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnökjelöltje is. Nagy János professzor, a szerény és csendes debreceni agrártudós szívéhez és származásához közel áll a föld. Csakhogy egy dolog az érzelem, s megint más a mindennapi gyakorlat. Ebből kapott az ellenzéki képviselőktől bőséges útravalót a nagy feladatra – Font Sándor fideszes bizottsági elnök szavait idézve: állami földügyekben olykor kellemetlen asszisztenciára – vállalkozó professzor.
Régen sérelmezik azt a családi gazdaságokat háttérbe szorító gyakorlatot, amely az úgynevezett értékesítési egységek létrehozásában nyilvánul meg. Vagyis különböző helyrajzi számú, olykor egymástól távoli földeket egyben ajánl megvételre az NFA. Veszprém megyében például négy település határában kínálnak csaknem kétszázmillió forintért 650 hektárnyi állami földet. Kinek lehet ennyi pénze?
Nagy János a felvetésekre érdemi válaszokat kinevezése előtt természetesen nem adhatott, ehelyett emberi és szakmai felelősségét hangoztatta. Az NFA egyébként a jövőben is az eddigiekhez hasonlóan, önállóan, de a vagyontörvény előírásai szerint működik. Mezőgazdasági bizottságról lévén szó, a testület érthetően az állami földek sorsával hozakodott elő. A vagyongazdálkodási tanácsnak azonban emellett mintegy százezer vagyonelem több mint tízezermilliárd forintra taksált összességét kell áttekintenie, kezelnie és felügyelnie. Nagy János tisztában lehet vállalásával, amire beszédének végén utalt is: „Nagyon elszánt vagyok, habár tudom, nehéz lesz!”