Zenére híznak a nyulak

– Kevés helyen fertőtlenítik, öltöztetik úgy be a látogatót, mint az Ön kartali nyúltelepén. Ennyire érzékenyek a tapsifülesek?
– Semmit nem bízhatunk a véletlenre. Néhány évtizede Magyarországon egyebek mellett az egészségügyi gondok és a higiénia hiánya miatt vallott kudarcot a nagyüzemi nyúltenyésztés. Az utóbbi másfél évtizedben programozott termelést igényel a piac, s ez alapjaiban átalakította a hazai nyulas szakmát.
– Ismerősöm eddig kétszáz anyanyúllal dolgozott. Most ő is abbahagyta. Hol a határ?
– A túlélésért küzdünk, ez tartja fenn a növekedési kényszert. Jelenleg ezer anyanyúl szaporulata képes egy családot eltartani.
– A növekvő költségeket érvényesíthették-e az árakban?
– Nem. Az ágazatra ötéves hullámzás jellemző. Idén volt a mélypont, amire jócskán rátett a takarmány drágulása. A nyugat-európai nagy termelő és fogyasztó nemzeteket is beszámítva jelenleg nálunk veszik legolcsóbban a vágónyulat, miközben itt a legdrágább a takarmány. Mégis egy combbal többet kínálnak a vevőknek, mint kellene.
– Ezt hogyan értsem?
– Túltermelés van nyúlhúsból. Az ország több pontján összesen tizenháromezer anyanyulat tartok, s 26 másik családi gazdaság termelését is szervezem. Gyakorlatilag minden harmadik vágónyulat mi állítjuk elő az országban. Szövetkezetünk nemrég határozott a termelés önkéntes korlátozásáról. Hasonlóan gondolkodunk, milliós üzleteket kötünk papír nélkül, adott szóra. Nagyon kemény heteken vagyok túl. Nem kellemes családi tragédiák sorával szembesülni.
– Bizonyára elemezték az okokat.
– A legsúlyosabb gondot az állatvédő szervezetek támadása jelentette. Szerintük a nyúl csupán hobbiállat, mi pedig úgy véljük, hogy biológiailag értékes fehérhúst adó haszonállat. Húsvét körül elérték, hogy a német áruházakból egyszerűen kilistázták a nyúltermékeket. Minthogy ott évente egy kilónál is többet fogyasztanak belőle fejenként az emberek, egyik pillanatról a másikra óriási felesleg keletkezett.
– Sikerült-e a fogyasztók bizalmát újból visszanyerni?
– A folyamatosan drámai hangot megütő állatvédőkkel tárgyaltunk ugyan, de nem jutottunk egyezségre. A német élelmiszer-biztonsági szervezet, a GGE az állati jólét javítása érdekében új, hat év átmeneti idő után mindenkire kötelező tartási feltételeket dolgozott ki. Magyarországon, sőt a világon először mi szereztük meg a certifikációt. Ez nagy áttörés volt, azóta újból folyamatosan szállítunk Németországba.
– Olykor az az érzésem, hogy némelyeknek fontosabb az állati, mint az emberi jólét. Vagy túloznék?
– Ősszel Bécsben sétálgattam a múzeumok éjszakáján. Legalább hat állatvédő szervezet hatalmas kivetítőkön szemléltette a „véres állatkínzásokat.” Akkor éppen a sertéstartókat állították pellengérre. Az egésznek sajátos bája volt, hiszen közben az emberek virsliért, kolbászért álltak sorba. Szót váltottam velük, s kiderült: vegetáriánusok, amit másokra is próbálnak ráerőltetni.
– Az imént, a nyulak között járva zenét hallottam. Ehhez mit szólnának az állatvédők?
– Nem tudhatom. Közismert, hogy a muzsika csökkenti a hirtelen zajhatásokból adódó stresszt. Az állatok hozzászoknak a hangokhoz, s kevésbé zavarják őket a napi munkával járó zörejek. Lehet, furcsán hangzik, de a zene javítja a nyulak közérzetét.
– Szavaiból a profizmus csendül ki. Kemény üzletemberhez képest mégis kényeztetve emelte ki fészkükből a néhány napos kisnyulakat.
– Csak akkor kereshetünk pénzt, ha élvezettel és jól dolgozunk. Pillanatnyilag minden kiló nyúlon veszítünk, de reméljük, lesz ez másként is. Egyébként a nyulak nálunk tisztelt családtagok. Gimnazista fiaim is besegítenek a munkákba, de ők döntik el, folytatják-e vagy sem. Ha apjukhoz képest mást, többet, újabbat akarnak a nyulászatban, akkor érdemes belevágniuk. Nem hiszem, hogy épülésükre válna beleülni a készbe.