Kertészjövőnk kottája

A kivételes természeti adottságoknak köszönhető, utánozhatatlan ízek és egyedi zamatok hangoztatása azonban kevésnek bizonyult. A zöldség- és gyümölcskereskedelemben oly fontos szállítóképesség nálunk egyelőre képtelen felzárkózni az „isteni adományhoz”.
Minden szónál többet mondanak a számok. A magyar kertészet 2000-ben 500 millió dollárért exportált és 120 millió dollárt tett ki a kertészeti termékek importjának az értéke. A külpiaci forgalmat 2006-ban 720 millió dolláros kivitel és 510 millió dolláros behozatal jellemezte. Az arányok feltűnő romlásának közvetlen oka, hogy az elegendő és egységes minőségű áru hiánya és az eladhatatlan készletek egyszerre sújtják az ágazatot. A furcsa ellentmondás magyarázata: lemaradtunk a versenyben és a fejlesztésben.
De majd most! – hangzik a fogadkozás. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program 2007–2013. közötti 1300 milliárd forintjának csaknem fele jut mezőgazdasági fejlesztésekre. A kertészet mind piaci, mind foglalkoztatási szempontból kiemelt tevékenységnek számít. Ezért lesz pénz az ültetvények eddig elmaradt szerkezetváltására éppúgy, mint a szedéstől a fogyasztókig terjedő hiányos – magyar kifejezés híján – post harvest beruházásokra.
Elsőként a folyamatos és egyenletes minőségű szállítóképességről kell gondoskodni. Ehhez feltétel a termelés biztonsága. A mai, versenyző világban szabályozott vízellátás nélkül sem zöldséget, sem gyümölcsöt nem érdemes, nem szabad termeszteni. A gyümölcsösök öntözés nélküli telepítésére 2008-tól nem is adnak engedélyt – hangoztatta a szakma évzáró rendezvényén Szabó József, a FruitVeb Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke.
Hasonlóan fontos feltétel a szaktanácsadás. „Az a gond, hogy Magyarországon nincs profi szaktanácsadási rendszer. Ha lenne, akkor nyolc általánossal is lehetne gazdálkodni” – fejtegette nemrég egy fórumon Popp József, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója. A szakértő az egész magyar mezőgazdaságra gondolva érvelt. A kertészetben a témának még nagyobb a jelentősége és a hozadéka is. Mártonffy Béla, a FruitVeb ügyvezetője szerint az eddigi „látszat”-szaktanácsadás sikertelennek bizonyult. Minél előbb a termelőknek szóló, világos, egyértelmű és cégektől független szakmai tanácsadást kell kialakítani.
A folyamatos szállítóképesség másik feltétele piaci, kereskedelmi jellegű. A kertészetben egyértelműen a termelői értékesítő szervezeteké (tész) a jövő. Csak ezeket támogatja az unió. Magyarországon 2004 szeptemberében, Nyárlőrincen ünnepélyesen átadták ugyan a századik tész alapításáról szóló okiratot, ám a helyiek inkább az ezzel járó támogatásért, nem pedig hosszú távú üzleti érdekeikért „álltak be a sorba.”
A múlt évre számuk megfeleződött, és a szakértők szerint az ötven szervezetnek is csak a harmada fejlődőképes. A 2007. évi 4,1 százalékkal szemben az unió idei piacszabályozásában a véglegesen elismert tészek forgalmuknak 4,6 százalékát kapják meg támogatásként. Tész-ügyben egyébként is nemzeti stratégia kidolgozására és az abban foglaltak következetes megvalósítására lesz szükség.