Ahol az öreg Földet gyógyítják

A kezdetről Sas János vezérigazgató-helyettes beszélt. Az elhatározás az Orbán-kormány idején született meg, amikor is pályázatot írtak ki környezetkímélő energiahordozók előállítására. Ők a mátészalkaiakkal együtt nyertek vissza nem térítendő támogatást – az építési költség egyötödét –, valamint ígéretet arra, hogy 60 forinttal segítik literenként az üzemanyag piacra jutását. Elkezdődött a próbaüzem, a saját traktorok már repce-, illetve napraforgóolajból készült hajtóanyaggal pöfögtek a határban, ám a piaci helyzet egyre szigorodott. A következő kormányok eltörölték a támogatást, a jövedéki adómentesség nélkül pedig a zöld üzemanyag nem tudott versenyezni a kőolajszármazékkal.
Néhány évig pangott tehát a jobb sorsra érdemes, ötezer tonna kapacitású üzem. Az elmúlt évben azonban a Mol is üzletet látott a biodízelben, és Komáromban egy 150 ezer tonna kapacitású lepárló építésébe fogott. Az uniós előírás ugyanis úgy hangzik, hogy 2020-ig tíz százalékkal kell növelni a bioüzemanyagok részesedését a forgalmazásban. Lehetőleg ne gabona alapanyagból, mondja az Európai Unió – amivel megkönnyíti a bánhalmai üzem dolgát, ugyanis ők eleve repcét használtak, no meg némi napraforgót. Nagy haszon nincs eddig a gyártáson, a kunhegyesi központú társaság vezetői tudathasadásos állapotban vannak: miközben növelné az üzleti hasznukat az üzemanyagár emelése, felhasználóként a pénz kifolyna a zsebükből. Arról már igazán nem beszélve, hogy az alapanyagárak is növekednek, drágább a repce, a napraforgó, mint a kezdet kezdetén, egyszóval nem túl nagy a haszonkulcs. Ők azonban nem nézhetik csak a pénzt: először is számos beszállítójuk van, akiknek a repce- és napraforgó-termelés biztosítja a megélhetést, hosszú távú szerződésekkel megtámogatva – tehát a boltnak menni kell!
Megnéztük a mini üzemanyaggyárat. Zsanának vagy Százhalombattának lehetne a makettje, mindenesetre a rend, a patikatisztaság csak erősítette azt a jó érzést, hogy olyan létesítményben járunk, ahol az öreg Föld számára készül a gyógyír. Lukács Mihály üzemvezető a biogázüzemről is részletes beszámolóval szolgált. Ezek szerint az ezerkocás, tízezer malacos sertéstelep trágyájából „zöldáramot” állítanak elő. Kell hozzá némi ATEV hulladék, glicerin, ilyen-olyan katalizátor, de télidőben – amikor mi ott jártunk – egyáltalán nem éreztük, hogy az áram nemcsak zöld, de szagos is lenne… A metángáz két, egyenként fél megawatt teljesítményű motort hajt, azok generátort pörgetnek, s a keletkezett váltóáram már mehet is az E-ON hálózatába. Hogy miért nem saját célra használják? Mert az úgynevezett „zöldáramon” dotáció van, méghozzá csúcsidőben 27 forint kilowattóránként, így gazdaságosabb eladni és az olcsóbbat megvenni. Éjjel úgy kilenc forintot adnának támogatásként, ezért viszont nem érdemes járatni a motorokat.
Az üzem környéke épül, szépül, látszik, jó gazdái vannak. Azért az anyaföld nem lett hűtlen hozzánk: eltartja a rajta élőt, ha érzi a törődést.