Bioenergiát másként

A fiatal oktató 1973-ban született, alighogy átlépte a krisztusi kort. Szerinte nincs helyén Magyarországon az agrár-szaktanácsadás sem. Folyamatosan beszélnek ugyan róla az egymást követő kormányok, a cselekvésben azonban nem ilyen nagy az igyekezet. A szomszédos Ausztriában – ahol Gyuricza hosszabb időt töltött – kitűnően működik a szaktanácsadás. Lenne tehát honnan tanulni. Akárhogy is van, az oktatási intézményeknek meg kell előzniük a gyakorlatot. Ezért is építik újjá országszerte a tangazdaságokat, illetve a tanüzemeket, s ebben a SZIE igyekszik az élen járni.
Az ambiciózus docens kétkezi munkások gyermeke, Szentesen végzett a kertészeti szakközépiskolában. – Ott köteleztem el magam egy életre a mezőgazdasággal – válaszolja a gyökereket tudakoló kérdésemre. A SZIE kiváló lehetőséget adott és ad neki most is a széles körű nemzetközi kitekintésre.
Csaba a magyar mezőgazdaság nagy lehetőségének tekinti az alternatív – tehát nem élelmezési vagy takarmányozási célú – növénytermesztést, főként a gyengébb talajokon. Nagy jövőt lát például az energiafűz termesztésében. Vendéglátóm büszkén mutatta tanüzemük kísérleti ültetvényét. Hasznosítására elsősorban az aprítékként való erőművi tüzelést véli célszerűnek, ami helyettesítheti az erdőgazdasági faapríték egy részét. A gazdálkodók, a hőerőművek és a pénzügyi befektetők részéről egyaránt nagy az érdeklődés iránta.
A bioetanolról úgy véli, „jókor jött” a 2007. évi, különösen a kukoricát sújtó aszály. Talán józanító hatású lesz a „magyar kukoricából bioetanolt korlátlanul” program hirdetői számára. Az egyre gyakoribb szélsőséges időjárás következtében fel kell készülni a hozamok akár megfeleződésére, ami éppen fedezi a hazai élelmiszer- és takarmányigényeket. (Kérdéses, miként hat az óriási termésingadozás és a gabona tartósan magas ára az EMVA-pénzekből is tervezett 40-50 kis teljesítményű térségi üzem, valamint a nagy etanolgyárak befektetőire.) A docens szerint a bioetanol-gyártásban a kukorica méltó versenytársa lehet az igénytelenebb cukorcirok – ezt tanüzemi kísérleteik is igazolják.
A tervezett szalmatüzelésű erőműveket a szakember nem tartja jó ötletnek, méghozzá a talajok szervesanyag-utánpótlásának megszakítása miatt. A mind kevesebb állat után kevesebb a szerves trágya is. Így a szalma nélkülözhetetlen forrásává vált a talajok humuszpótlásának. A szalma felelőtlen eltüzelésével tehát többet ártunk, mint használunk – állítja. Az elképzelés egyébként tipikus példája a pénzügyi világból induló, a mezőgazdasági és a környezetvédelmi ismereteket egyaránt nélkülöző, a pillanat bűvöletében élő befektetői szemléletnek.
(A Medgyesegyházán tervezett szalmaerőműről lásd: „Vigyék már innen a bús francba!”)