Hiány és többlet

Az akadémikus megszámlálhatatlan tudományos elismerése mellé Közgazdász Életműdíjat is kapott a minap a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) őt ünneplő ülésén. A díjat Kádár Béla, az MKT elnöke e szavakkal nyújtotta át: Kornai János professzor sohasem hagyta magát befolyásolni izmusok által, szellemi függetlensége megőrzése mellett mindig a saját útját járta. A hiány címmel 1980-ban megjelentetett műve talán a legismertebb, amelyben világosan felvázolta az államszocialista gazdasági rendszer természetét, és azt hiánygazdaságként jellemezte.
Kornai János ünnepi előadásában Illúziók és realitás címmel a kapitalista rendszer sajátos vonásairól beszélt, olykor párhuzamot vonva a szocializmus természetéből fakadó jellemzőkkel. A tudós több mint negyven, a XX. századi kapitalista rendszerben alkotott vívmányt sorolt fel – a hűtőszekrénytől kezdve a számítógépen át a mobiltelefonig –, amelyek ma már a mindennapi élet velejárói. „A rendszerváltás azt jelenti, hogy elhagytuk azt a szocialista rendszert, ami fél évszázad alatt nem volt képes egyet sem megalkotni az életet átalakító civil újításokból, legfeljebb nagy késlekedéssel lemásolta azokat” – hangsúlyozta.
A kétféle berendezkedést a foglalkoztatás szemszögéből összehasonlítva leszögezte, hogy a szocializmust állandó munkaerőhiány, a kapitalizmust viszont krónikus munkaerőtöbblet jellemzi. Az utóbbiban a munkaadók legfeljebb félszívvel támogatják a munkanélküliség csökkentését, hiszen a teljes foglalkoztatottság ellenükre való. Az alkalmazottak kirúgástól való félelme a munkaadók közös érdeke, hiszen a munkanélküliek megalázó helyzetét látva a foglalkoztatottak rettegnek az elbocsátástól. Semmi következetesség sincs tehát a kapitalizmus pártolásában, s ezzel egyidejűleg a teljes foglalkoztatás hirdetésében. Ebbe a hibába napjaink számos magyar politikusa is beleesik – jegyezte meg Kornai.
Lehetetlen megvalósítani a „történelem szupermarketjét”, amelynek polcairól mind a szocializmusnak, mind a kapitalizmusnak csak az előnyeit vesszük le. Például a kapitalizmus dinamizmusát és újító erejét a bevásárlókocsiba tesszük, ám ott hagyjuk a sikeres vállalkozók felháborító gazdagságát. A teljes foglalkoztatást megvennénk, a munkanélküliség viszont hadd porosodjon továbbra is a helyén. Nincs ilyen önkényes válogatás. Az akadémikus Illyés Gyula 1956-ban kinyomtatott sorait – „hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” – némileg átfogalmazva leszögezte: ahol kapitalizmus van, ott kapitalizmus van!
Hát igen! Voltaképpen itt van az eb elhantolva – teszi hozzá e sorok írója. Hányszor és hányszor halljuk a jelenlegi hazai viszonyokat ostorozni. Csakhogy mindjárt ott a válasz is: hja, barátocskám, a rendszerváltás idején te is a kapitalizmusra szavaztál, nemde? Hiába a tiltakozás, magunkat kell kirángatnunk a mocsárból. Ha kell, hát saját hajunknál fogva, miként azt a história szerint a legendás Münchausen báró tette.