Támogatási perpatvar

Azt nyilatkozta, hogy „számos elemző stagnáló vagy csökkenő energiaárakra számít, de az élelmiszerárak emelkedni fognak, melynek következtében a mezőgazdaság jövedelmezővé és állami támogatások nélkül is működtethetővé válik.” Később hozzátette, hogy a mostani uniós agrártámogatási rendszert 2013-ig fenn kell tartani, de az unió más országai már most a reformokon dolgoznak, gondolkodnak.
Hát igen, ha másra nem is volt jó e kormányfői mondat, arra biztosan igen, hogy végre itthon is megkezdődjön a párbeszéd arról, mi is legyen, mi is lehet 2013 után. Mert hogy változni fog az unió agrárpolitikája és támogatási rendszere, az biztos. A mostani nem finanszírozható, igazságtalan és hosszú távon versenyhátrányt okoz a gazdáknak.
Persze a párbeszédre várni kell itthon. Erre utal, hogy hazai és uniós képviselőink egyaránt egymásnak estek. Az ellenzék árulással, a magyar érdekek feladásával vádolja Gyurcsányt és felvetését, a kormánypártiak meg próbálják igazolni. Ennek okán persze úgy össze is vesztek az itthoniak, hogy e hét hétfőjén az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának üléséről kivonultak az ellenzéki képviselők. Vagyis nincs igazi stratégiaalkotás még itthon. Pedig lenne miről beszélni. Ma az EU-ban az agrártámogatások 80 százalékát jelenleg a régi tagállamok gazdálkodói kapják, csupán 20 százalék jut az új tagállamok gazdálkodóinak. A régi tagállamok az unióban megművelhető földnek csupán valamivel több mint felét művelik, míg az új tagállamokban található az unió megművelt földterületének csaknem 50 százaléka. Ráadásul új helyzet alakul ki az agrártermékek piacán, egyre keresettebbek a mezőgazdasági cikkek a világban. Ezt egy sor nagy fogyasztó ország – mint Kína és India – piacra lépése generálja, miközben növeli a keresletet a mezőgazdasági termékek bioenergetikai hasznosításának területén is.
Változik tehát a világ, s változni fog az unió agrárpolitikája is. Kérdés, vajon mi, magyarok, ebbe mennyire tudunk majd beleszólni, lesz-e egyáltalán egységes, kompromisszumos javaslatunk.