Vadliba sürgeti az aratót

A puszta nyugati szélén vagyunk, Egyek környékén, az ohati tanyaközpont szomszédságában. Mögöttünk a tanya, előttünk pedig egy hatalmas, ötven futballpályányi nádas. Két különös, dupla kerekes szerkezet köröz rajta, a Hortobágyi Nádgazdaság Kft. nádarató kombájnjai. Fent, a platón szemlátomást szaporodnak a kévék. Az egyik gép kisvártatva meg is indul az országút felé, s egy depónak kijelölt füves részre zúdítja a rakományt.
– Remek minőség – húz ki egy szálat a kévéből Kissné Tuza Magda, a kft. üzemvezető-tulajdonosa –, ez holland export lesz.
Furcsán nézhetünk, mert a kombájnt vezető Szanku Sándorral együtt elneveti magát. Reakciónk ugyanis tipikus: minden civil azt hiszi, annál jobb a nád, minél hoszszabb, vastagabb. Hogy zúgjon a szélben, ha jön nagy idő!
Az első osztályú nád azonban két méter alatti, ceruzavastagságú, acélos és egyenes szálú – ebből lesz a legjobb tető. A két méternél hosszabb nádból meg a nádszövet, a nádlemez, amiket falazásra, takarásra, szigetelésre használnak. A Lajtától nyugatra, ahol mára lecsapoltak majd’ minden mocsarat, vizenyős rétet, ilyen nád már nem nagyon terem. Romániában, Szerbiában, Lengyelországban még igen. S természetesen Kínában is – de, hál’ istennek, az ottani nád hiába szép sárga, a magyar nádat jobban respektálják Nyugaton, főleg Németországban, Dániában, Hollandiában. Pedig a hollandok nagyon háklisok, egyetlen nádszálba is képesek belekötni. Igaz, a jó nádért szó nélkül fizetnek.
Valamikor a kft. elődje, a Hortobágyi Állami Gazdaság aratta le az Alföld összes nádját. Ma csupán a Hortobágy környékén dolgoznak, de az is ezer hektár nádat és egész éves elfoglaltságot jelent a húsz állandó és harminc alkalmi munkást foglalkoztató cégnek. A legfontosabb időszak természetesen a tél. Az aratási szezon november 15-től február 28-ig tart, a fokozottan védett természetvédelmi területekről azonban február 15-ig le kell vonulniuk.
De február 28-a szent! Ez akkor derül ki, mikor a kft. műszaki vezetőjének, Fülöp Istvánnak – amúgy környezetmérnök – lelkesen újságoljuk, hogy a puszta túlsó végén, Balmazújváros környékén legelésző vadlibákat láttunk. Azt feleli erre, hogy tudják, ezért is iparkodnak az aratással. A nemzeti park területén ugyanis a védelem az elsődleges. A nád is fontos persze, de az állatok zavarása tilos. Így aztán bizony megeshet, hogy a korai vonulás és költés miatt bent maradnak a levágott kévék az aratási területen, és csak az első fészekalj kiröpülésekor, valamikor június végén lehet kihozni azokat onnan.
A Hortobágy hatalmas, 82 ezer hektár – és a nád a legkülönfélébb pontjain terem. Valóságos hadműveleti tervet kell az aratás előtt készíteni, hogy egyetlen terület se maradjon vágatlanul. Főleg nem is az elmaradt bevétel miatt, hanem a kétidejű nád miatt, hiszen az avas nád rontja a következő év termésének a minőségét.
Az utóbbi években menetrendszerűen visszatérő aszályok alkalmanként látványos károkat okoztak az alföldi nádasokban. Főleg a hozamukban.
– Szívóssága ellenére a nád rendkívül kényes növény – mondja Kissné Tuza Magda. – A hiedelemmel ellentétben például nemcsak a szárazságra, de a vízbőségre is kényes. A Hortobágyi Nemzeti Park egyik legféltettebb területén, a Fekete-réten volt év, hogy háromszázezer kévét is arattak, de volt, hogy csak húszezret, amikor túl sok víz borította a sarjadzó nádat.
Azt még nem tudni, hogy az idén mennyi lesz az eső, de az biztos, hogy a mostani nádszezonra nem lehet panaszkodni. Legfeljebb azért, hogy a mi építkezőink körében még nem szerezte vissza régi hírnevét. Talán majd Nyugatról a nád tiszteletét is átvesszük egyszer.