Gabona versenyez a kőolajjal

Soha nem lehettünk annyira biztosak március közepe táján az utóbbi évtizedekben a csúcsokat döntögető gabonaárak változatlanságában, mint manapság. Mérget vehet a termelő, a molnár és a pék arra, hogy 50 ezer forint alá aligha fog süllyedni a búza ára, még aratásra sem. Január óta folyamatosan drágul a kenyérnek való, mind a piacon, mind a tőzsdéken. Miért is?
Tavaly még egyértelmű volt a válasz: kevesebb termett gabonából, növekedtek az igények, az energiaiparral bővült a felhasználói kör. Mára sem változott a helyzet, ráadásul egy-két olyan tényező is szerephez jutott, amelyek januártól tovább lendítették az egyik évről a másikra csaknem megduplázódott árakat. Rosszak – nagyon rosszak! – a távoli vidékek-országok terméskilátásai. Mégpedig éppen ott, ahol nagyon sokat esznek: Észak-Kínában, az óriásország legnagyobb gabonatermelő vidékén tombol a szárazság, s a föld más nagy termőtájain is gyengék a kilátások. Úgy jósolják, hogy a gabonaárakat meghatározó Amerikai Egyesült Államokban hatvan éve nem látott szintre zsugorodnak idén a gabonakészletek. Márpedig a chicagói terménybörzén az ár hétről hétre emelkedik. A budapesti tőzsdén e hét elején két éve még elképzelhetetlen számokat mutatott a jegyzés: a közepes minőségű, úgynevezett eurobúza egy tonnájáért májusi lejáratra 72 800, az aratást követő augusztusira pedig 57 300 forintot adtak. A kukorica ára májusban 66 ezer, a tengeribetakarítás idejére, szeptemberre 53 100 forinton volt feltüntetve.
Vagyis csalatkoznia kellett annak, aki azt hitte, az egy évig tartó fellángolás után visszarendeződnek a gabonaárak. Nem, ez a szint legalább egy évig bizton megmarad. Világszerte drágább lesz a gabona, mint tavaly volt, és itthon is ez a helyzet várható, annak ellenére, hogy nem volt kemény tél, nincs nagyobb szárazság, azaz jók a terméskilátások.
Nem lesz olcsóbb így a liszt, de a kenyér sem. A sütő- és a tésztaipar szereplői kénytelenek vastagon megfizetni a világszintű gabonahiány árát, ahogy persze a fogyasztó sem juthat már kétszáz forintnál olcsóbb kenyérhez. De szívéhez kaphat a háziasszony akkor is, ha étolajat akar venni: 400 forint alatt nem találja literjét. Ennek meg a napraforgó és a repce az oka: megint csak a betakarításkori, őszi tőzsdei jegyzést nézve 115-118 ezer forint között mozog tonnájuk ára!
Mondhatnánk, hogy a földművesek igencsak vastagon kenhetik a kenyeret. De tévednénk: a gázolaj, a gáz, az ezekből előállított növényvédő szerek és műtrágyák, a gépek és az alkatrészek ára az olcsó búza idején mérthez képest legalább negyedével emelkedett. De azért nem kell nagyon félteni a növénytermesztőket. Legalábbis ahhoz képest, hogy a sertés-, baromfi- vagy éppen szarvasmarhatartók milyen helyzetben vannak. Számukra drágult az élet igazán: a takarmány duplájába kerül, az energia és a különféle ipari anyagok ára szintén emelkedett. Csakhogy a húst, a tojást, a tejet, a csirkét nem képesek olyan mértékben drágítani, mint a búzát, kukoricát, ezért a legtöbben veszteségesek. Kérdés, hogy aki egy évet – a tavalyi aratástól kezdődőt – kibírt, vajon képes lesz-e átvészelni még egy hasonlóan komisz évet.