Hadilábon a gyakorlattal

– Az Agrya rövidítés a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségét takarja. Miért a generációs szervezet? – kérdeztük.
– Mert a fiatal gazdákban rejlik a magyar agrárium jövője – válaszolja Mikula Lajos. – A falusi fiatalok egyesületeit tömörítő szövetség 1996-ban jött létre, 2000-ben átalakult a fiatal magángazdák szervezetévé. Tagjaink száma néhány százra tehető, ám nem célunk a „tömegesítés”. Nálunk sorban állnak a felvételért. A korhatár 35 év, s az illetőnek gyakorló gazdának kell lennie.
– Kik választják manapság az élethivatás-szerű gazdálkodást?
– Főként azok, akiknek nem a nulláról kell kezdeniük.
– Mit értsünk ezen?
– Nem sok esélyük van a pályán a megalapozott, szépen fejlődő családi gazdasági hátteret nélkülöző fiataloknak. A gazdálkodás ugyanis nagy és lassan megtérülő befektetést, sok-sok türelmet és pénzt igényel.
– Nemrég zárult az induló fiatal gazdák támogatására hivatott pályázat. Mi ennek a lényege?
– Nem a már működő gazdaságok anyagi ösztönzése, hanem egy-egy új gazdaság létrejöttének elősegítése. A pályázónak nem lehet uniós „pénzügyi múltja”, azaz még nem vehetett fel semmilyen támogatást a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól.  A vissza nem térítendő támogatás legfeljebb 40 ezer euró, vagyis tízmillió forint körüli összeg.
– Mire lehet ennyiből jutni?
– Nem sokra. Azoknak segít, akiknek megvan a már említett családi hátterük és elkötelezték magukat a mezőgazdaság mellett.
– Miként segít nekik az Agrya?
– Pénzzé tehető információkkal.
– Közösségi tükörből nézve hogyan működnek a hazai agrár-érdekvédelmi szervezetek?
– Látom az unió régi tagországaiban ténykedő hasonló szövetségek munkáját, s állítom: felkészületlenek vagyunk. Ami nálunk érdekvédelem címén folyik, az nem üti meg a nyugati mércét. Az új tagországokban az érdekképviseletek nagyon függnek a politikumtól. Sajnos igaz ez Magyarországra is. Szinte mindegyik szervezetnek megvan a kedvenc pártja, a pártnak meg a „házi” érdekképviselete.
– Tudna példát mondani?
– Nem szívesen. De ennek káros voltára említek egy nyugati esetet. A Fiatal Gazdák Európai Tanácsa, a CEJA olasz elnöke a minap arról beszélt: 1996-ban az itáliai fiatalok leváltak az ottani kereszténydemokrata pártról, s azóta megsokszorozódott az erejük. Úgy gondolom, egy érdekképviselet kizárólag saját tagjainak tartozik elszámolással. Mi ehhez tartjuk magunkat, és távol maradunk a pártpolitikától.
– A magyar fiatal gazdáknak milyen a szakmai – különösen a gyakorlati – felkészültsége?
– Hál’ istennek, ahogyan múlik az idő, úgy válik egyre fontosabbá a szakmai végzettség. Még akkor is így van ez, ha nem örülök neki, hogy az aranykalászos gazdatanfolyam is annak minősül. A pályázatokon értékes többletpontokat ér a képzettséget tanúsító bizonyítvány. A felsőfokú képzésben azonban hadilábon állnak a gyakorlati oktatással.
– Nem túlzó ez az általánosítás?
– Attól, hogy a felsőoktatásban bevezették a bolognai modellt, s azt mondják, az első három évben a gyakorlati ismereteké az elsőbbség, még nem változik meg minden egy csapásra. A sejtek anyagcseréjét elemző Szent-Györgyi–Krebs ciklus lényeges ugyan a biokémiában, de aligha pótolja az eke vagy a vetőgép szakszerű beállítását. Persze nem az elmélet ellen beszélek akkor, amikor a gyakorlati fogások hiányos bemutatását teszem szóvá.
– Milyen a fogadtatása a külföldi gyakornoki programoknak?
– Magyarország ezen a téren nem használja ki a nyugat-európai országok vagy az USA farmjaira meghirdetett gyakornoki lehetőségeket.
– Mi lehet ennek az oka?
– Talán az információhiány.
– Tavaly ősz óta Budapesten működik a Közép-európai Fiatal Gazda Központ. Milyen céllal?
– A brüsszeli székhelyű CEJA itteni regionális irodája az új tagállamok fiatal gazdáinak a régiekétől merőben más gondjait fogja össze, és ezeken próbál segíteni. Remélem, sikerülni fog.