Kamaszok parlamentje

Mindez nem mese, hanem az ózdi nehézipar megszűntével egy „leírtnak” vélt csodaszép vidék túlélésért folytatott, igencsak valós küzdelme. Ahol az ott élők belátták: egy új vidékfejlesztési stratégiába éppen azokat a képzett fiatalokat kell bevonni, akik maradni akarnak, s jövőjüket, családi fészkeiket szűkebb pátriájukban szeretnék megteremteni. Ezért jött létre Ózd térségében a Hangony­, a Nádasd-völgye, Gömör és a Bükki Hegyhát harminc települését összefogó Észak-Borsodi LEADER Unió, s azon belül ifjúsági munkacsoport is – több nyelvet beszélő, diplomás fiatalokkal, akiknek fontos, hogy elszántsággal küzdjenek megélhetésükért a szülőföldjükön. A csoport munkáját segíti a már említett Kamaszparlament, meg az abból „kiöregedettek” is, akik számos országban gyűjtött tapasztalataikat, nemzetközi kapcsolataikat szeretnék hasznosítani.
– Ennyi az előzménye a Kamaszparlament tizenkét évvel ezelőtti megalakulásának – mondta Farkas Éva, a parlament koordinátora. – Ám a sorrendiséghez tartozik, hogy 1995-ben létrehoztuk az Őrhegy Egyesületet, ami „kicsiben” ugyanazokat a vidékfejlesztési célokat vállalta fel, mint most a LEADER program. Egyesületünk „gyümölcse” lett egy évvel később a Kamaszparlament. Rájöttünk: fiatalok nélkül nem lehetséges a gazdasági-társadalmi megújulás. Egy új stílusú fejlesztés: ha értük történik, nélkülük lehetetlen. Velük együtt kell terveznünk, dolgoznunk, elvégre az ő jövőjüket építjük. Kezdetben a tíz-tizennyolc éves korosztályt mozgósítottuk. Ma már – hiszen közben felnőtt egy generáció – harmincéves tagjaink is vannak. Belőlük alakult az Öreg Kamaszok Tanácsa, akik meghatározó vezéregyéniségei maradtak a hegyháti programoknak a Lázbérci víztározó környéki falvakban. Upponyban, Borsodbótán, Nekézsenyben, Csokvaományban, Sajóvelezden, Sajógalgócon és így tovább. A kör mára kibővült a harminc települést összefogó LEADER Csoporttal, de a kamaszok aktivitása, lelkesedése, fantáziája változatlan. Ők eddig csak bizonyítottak!
– Miben? Ez a korosztály nem igazán szereti, ha felnőttek dirigálnak nekik.
– Szó nincs erről! Felkértük és bevontuk őket annak idején egy LEADER kísérleti programba, melybe az ország több térsége között az Őrhegy is bekapcsolódott. Kaptunk rá állami forrásból 30 millió forintot. Bizton állítom, a fiataloknak köszönhető, hogy ebből különböző projektekkel a többszörösét hoztuk ki! Települési arculatokat terveztünk buszmegállókkal, ifjúsági szálláshelyekkel, pihenőházakkal, szabadidőközponttal, szakmai táborokkal, virágos parkokkal, a Négy Évszak programjaival. Hihetetlen volt az összefogásuk! Felnőttek és fiatalok önként jöttek és dolgoztak. Közben egy nemzetközi LEADER konferencia révén a „parlamenti tagok” kapcsolatba léptek angol fiatalokkal, ami az oda-vissza látogatásokkal egyre jobban működik. E kapcsolatok mára kibővültek más országokkal is.
– Vajon mi hozza össze az eltérő kultúrájú országok ifjúságát?
– A fiatalságuk, amivel rácsodálkoznak egy idegen környezet másságaira vagy éppen azonosságaira. Az angolok például nálunk láttak először „rabvágást”. Ez tipikus helyi népszokás, amikor egy „bíróság” tagjai, fejükre cserepet téve, szimbolikusan elítélik azokat, akik valamilyen bűnt követtek el falujukban, s ezek után a falu megtisztulva együtt ünnepel. Az angoloknak ez nagyon tetszett, és azt mondták, nálunk a fiatalok sokkal aktívabbak, mint az ő hazájukban. Átvettek tőlünk programokat, s a Kamaszparlament mintájára megelevenítették saját ifjúsági tanácsaikat is. A kísérleti program befejeztével aztán már öntevékenyen görögtek az események, virágzó maradt az együttműködés. A gyerekek nyelvet tanulnak, csereprogramokat szerveznek. Tavasszal, ősszel mi megyünk Lincolnshire Fenlandba, erre a sík, mezőgazdasági vidékre, virágfesztiválokat szervező térségbe, nyáron pedig mi, a hegyhátiak látjuk őket vendégül. Ma már sok közös programunk van, hiszen Lincolnshire egy része is tájvédelmi körzet, akárcsak a miénk.
– Kitágult a világ az itteni kamaszok előtt. Nem csábultak el?
– Éppen ellenkezőleg! Számomra megdöbbentő volt, hogy minél több országban jártak, annál büszkébbek lettek a saját értékeikre, s ráadásul látták azt is, hogy a külföldiek mennyire megbecsülik a magukéit. Inkább megerősödött bennük a felelősség falvaik iránt. A Kamaszparlament jövőjét ezért tartom ígéretesnek. Egyrészt folyamatosan megújul, másrészt a tapasztalt „öregek” által egyre többet tesznek a jövőjükért! Két lányom közül a nagyobbik a debreceni egyetem befejeztével már itthon dolgozik, az Őrhegy Egyesületben, s az agrárközgazdásznak tanuló kisebbik is hazakészül Gödöllőről. Tudják, hogy miért és mit kell tenniük!