Cintányér a vidék felett

Egy nehezen követhető, ám igen tanulságos anekdotával kommentálta a támogatási rendszerrel kapcsolatos ügyeket a tanácskozáson hozzászóló Lovászy Csaba ügyvéd, aki korábban az FVM helyettes államtitkára volt.
– Öröklési jogból vizsgáztat az idős professzor, és az alábbi jogeset megválaszolását kéri a jelölttől – idézte fel egyetemi emlékeit Lovászy. – Meghal A, akinek leszármazója B, C, D és E. E első házasságából született gyermekei K és L, második házasságából született utódai pedig M és O. Ám az első házasságból született második gyermek előbb hal meg, mint a második házasságából született első gyermek. Tessék mondani, ki örököl?
A szobában dermedt csend, mire az öreg professzor megszólal:
– Mondja, fiam, érti a kérdést?
– Természetesen, professzor úr, de tessék mondani, ki halt meg? – jön a válasz.
Az agrárrendezvény félszáznyi résztvevője felszabadult hahotában tört ki a történet hallatán, hiszen Lovászy Csaba az agrárjogban képzett hallgatóságnak félig-meddig titkolt véleményét is kimondta. Még a témában önmagukat szakértőnek gondolók is rossz nyomon indulva kérdezték az előadókat, Nyújtó Ferencet, Mikó Zoltánt és Szentirmay Zoltánt – mindhárman az agrártárca szakértői –, akik maguk sem tiltakoztak, sőt elismerték: „vannak még tartalékok” az SPS rendszer közérthető kommunikálásában.
A mezőgazdasági gyakorlatból érkező Balogh Csaba, a fél ország termelését integráló KITE Zrt. elnöke ajánlotta: ne az SPS rendszer bonyolult részleteit, hanem az általános földtulajdoni és földhasználati viszonyokat, valamint az ebből adódó jogértelmezési alapfogalmakat helyezzék előtérbe. Azokat a közérdekű és sokakat érintő információkat, amelyekről Mikó Zoltán jogász beszélt.
Az SPS támogatási rendszer durván 5,2 millió hektár mezőgazdasági területet érint, amelynek 1,4 millió tulajdonosa van. Az elaprózottság olyan adottság, amivel együtt kell élnünk, s ezek az emberek – nem utolsósorban – választópolgárok is. A termőföld kétharmadát nem a tulajdonosok, hanem bérlők művelik. A társas vállalkozások szinte teljes egészében, de a magán- és családi gazdaságok is felerészben bérelt területeken gazdálkodnak.
Az uniós földalapú támogatásokon megindult az osztozkodás, ami a földbérleti díjak emelkedéséhez vezetett. Ha hektáronként húszezer forintos bérleti díjjal számolunk – amelyet ötéves bérleti szerződés esetén adómentesen kapnak a tulajdonosok –, országosan hárommillió hektár bérletet figyelembe véve évente hatvanmilliárd forintra rúg a bérleti díj. Ennyit fizet ki a magyar mezőgazdaság professzionális, piacra termelő része a föld tulajdonosainak!
Az SPS 2009. évi bevezetésétől kezdődően az eddigi magyar földjogi szabályozást várhatóan szétfeszítik az új keretek. Olyan fogalmakat kell egyértelműen tisztázni, mint hogy ki lehet mezőgazdasági termelő, mi az üzem és az ahhoz tartozó vagyon, ki lehet az üzem vezetője, s miként alakul egy-egy birtok öröklése. (A parasztbirtokok elaprózódásának megakadályozására – végrendelet hiányában – hajdan a törzsöröklést alkalmazták, amikor rendszerint az elsőszülött fiú örökölte a földet, testvérei más módon részesültek az örökségből.)
Az egyik oldalon van tehát egy jogi szerkezet, a másikon pedig egy soktényezős társadalmi érdekhalmaz. A két viszonyrendszer – mint két cintányér – között kell a jogalkotóknak, majd az alkalmazóknak úgy mozogniuk, hogy a tányérok peremei szét ne lapítsák őket – példálózott Mikó Zoltán.