Márka volt a farokbojt

– Kapcsolatom a régi magyar fajtával valójában egy napfogyatkozással kezdődött – meséli Radisics Milán, szerb származású természetfotós. – Három éve a jelenség fényképezéséért utaztam a Hortobágyra. Estefelé kolompszót hallottam, aztán megjelentek a kolomposok: a büszke magyar marhák is. Több tekercs film ráment arra a napra.
Milán és a szürkék „jegyességének” eredménye csaknem húszezer felvétel, amelyeket készítőjük közkinccsé szeretne tenni. Nemcsak újságokban – például a rangos National Geographic áprilisi számában közölt riportban (szövegét Horváth Árpád írta) –, hanem kiállításokon, fotóalbumban és más módon is.
Nos, Radisics Milán a szándékához élő díszletet választott. A magyar puszták királyát, a „délceg, szilaj vérű, edzett címeres tulkot” hozták el a budapestieknek. A Magyar Természettudományi Múzeumban április 24-én A szürke árnyalatai címmel nyílott fotókiállítás, s innen, az egykori Ludovika Akadémiától hajtották az ökörfogatot a belvároson át egészen a Millenáris Parkig. (A július 28-ig megtekinthető fővárosi kiállítás később országos vándorútra kél: az első vidéki tárlat Debrecenben lesz.)
Mi lehet a nagy felhajtás háttere? A válaszra a fajta mellett a nehéz időkben is kiálló szakemberek az illetékesek, legelébb is a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének (MSzTE) elnöke. Bodó Imre elkötelezett állattenyésztő professzor, akit a magyar szürke megmentőjeként emlegetnek. Ő szerény ember, a titulust elhárítja magától. – A fajta igazi megmentői a hortobágyi gulyások – ismételgeti, ahányszor csak személyes szerepéről kérdezik.
A tények azonban ennél többet mondanak. Az 1960-as évek elején – amikor az volt a „korparancs”, hogy ősi fajtánkat a szovjet kosztromaival kell felváltani – éppen Bodó Imre volt a Hortobágyi Állami Gazdaság főállattenyésztője. A gulyásokkal összekacsintva, mindenféle engedély nélkül néhány magyar bikát is meghagyott. Végtelen a hortobágyi puszta, keresgélhetik a jószágokat, ha éppen úgy akarják – gondolta. A fajta állománya azonban vészesen fogyott, a tenyészállatok száma kétszáz alá csökkent. S idővel az állami gazdaságok központja két tenyészetben – a Hortobágyon és a Nagykunságban – mégis engedélyezte a magyar szürke megmentését. A jelenlegi állomány országosan mintegy 18 ezres, ebből 6600 a törzskönyvezett és az MSzTE által ellenőrzött tehén. – Nemrég hamisított „magyar szürke” húst is forgalomba hoztak, ami jó jel, hiszen keresettségét jelzi – vélekedik Bodó. – Egy 2007. évi jogszabály értelmében, aki hagyományos fajta termékét értékesíti, annak igazolnia kell az állat eredetét. Ezt a dokumentumot csak az egyesület adhatja ki, így aztán remélhetően befellegzett a szürkehús-utánzatnak.
– Mellesleg évszázadokkal ezelőtt is volt vonalkód – tudjuk meg Gencsi Zoltántól, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. igazgatójától. – A középkori Nyugat kereskedelmi központjának számító Nürnberg mészárszékeiben a vágott testen hagyták a fekete farokbojtot, ami egyértelmű eredetjelzés volt az akkori vevőknek.
Most itt a nagy lehetőség: hazánk biohús-nagyhatalommá válhat. A magyar szürke felnevelése, vegyszermentes takarmányozása egyedi minőségű húst garantál. Napjainkban ezt bébiételek készítésére is felhasználják. S mostanában kihasználatlanok a legelőink – pedig azokon akár félmilliónyi marha is megélne.