Boldogok a paprikások?

Nem egyedül mászik föl a növény a fóliasátor támrendszerének tetejére. Minden tövet két-három hetente rá kell tekerni a madzagra, ami ugyancsak igénybe veszi a Zsíros család idejét. Ezzel az egyszálas technológiával csak a főszáron lógnak paprikák. Igaz, így kevesebb terem, de azok óriások, 15-17 dekásak.
– Ezeket jobban el tudjuk adni, főleg a Balaton partján, az osztrák határhoz közeli városokban, de jut belőle külföldre is – mutatja gyönyörű, Keceli Csüngő hibrid paprikával beültetett fóliaházát Zsíros István.
A boldogi kertész lassan harminc éve gazdálkodik, eleinte paradicsomot is termelt. Jó ideje már csak paprikával foglalkozik, hiszen a Zagyva és a Tápió közötti területen ennek van hagyománya, a falu erről a növényről lett híres.
– Abban reménykedtünk, hogy hungarikumról lévén szó, majd könnyebb lesz eladni, mint más zöldséget. Ez így is volt egy ideig, de amióta drágult az energia, egyre költségesebb a termelés. Közben a tölteni való paprika nem csak magyar termék lett, termesztése a déli országokban sokkal jövedelmezőbb. Ezért hozzák be a marokkói meg az egyiptomi zöldpaprikát, és jóval olcsóbban kínálják, mint a hazait. Közben a magyar termelők meg eszik a kefét, mert nehezen tudnak megélni.
– Mit tudnak tenni, ha drágul az energia?
– Egyre később kezdünk hozzá a gázfűtéshez. Kiválthatnánk a gázt valami mással, de akkor meg embert kellene felvenni a fűtéshez, és az is pénzbe kerülne. Eleinte februárban indultunk, de most már csak március közepétől palántázunk. A termés zöme a nagybani piacon köt ki, kisebbik része pedig a jászsági gazdák hűtőházába kerül. Ez a szövetkezet, melynek én is tagja vagyok, paprikát csomagol egy kereskedőcégnek, és így jut a termésemből exportra is.
– Azt elhiszem, hogy az ilyen szép paprikáért kapnak a vevők…
– Csak az a bánatom, hogy az ára évek óta nem emelkedett, a költségek pedig ugyancsak megugrottak. Emiatt sokan abbahagyták a termelést a faluban, egy kezemen meg tudom számolni, hányan foglalkoznak vele főállásban. Aki nem tudott időt szakítani a minőség javítására, az felhagyott vele. Hiába híres és méltán jó minőségű az itteni emberek kézműves módszerekkel készített fűszerpaprikája, azt is nehezen lehet eladni, mert a nagy áruházláncokban jóval olcsóbbakat kínálnak. Ez ellen még összefogással sem tudunk védekezni: hiába alakítottuk meg a termelői és értékesítő szövetkezetet, így sem vagyunk képesek bejutni a nagy áruházláncokba.
– Mindezek ellenére megéri 2500 négyzetméternyi fólia alatt paprikát termelni?
– Arra elég, hogy a családommal megéljünk belőle, de túl nagy fejlesztést nem merünk tervezni. A LEADER program jó lehetőség lenne, de a vidék jelenlegi gazdasági helyzetében nem könnyű a pályázatot valóra váltani, hiszen a beruházásokat meg kellene előlegeznünk. Mivel kevés a saját tőkénk, hitelt pedig nagy kockázat két-három évre felvenni, nem fogok pályázni.
– Ha lenne pénze, mire költené?
– Esetleg üvegházat építenék… De egyelőre nem tervezek nagy fejlesztést. Megpróbáljuk a területet fenntartani, és továbbra is ilyen szép paprikát termelni. Aztán, hogy mi lesz később? Három fiam közül a nagyobbik kertészmérnök, de nem ezt az utat választja. Megpróbál valahol máshol, könnyebben boldogulni.